Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

152 KÖTELMI JOG. Kártérítés, áttett, dr. L. J. gyógyszertárának czimszelvényén rendelet szerint Gyógyszerészll/12. 28150. jelzéssel ellátott, arany papirszegélyü színes papirdoboz felelőssége tiszta chlorsavas káliumot tartalmazott; mert M. M.-nak a vizsgálósegédjéért. bir<5 előtt tett vallomásából kétségtelen, hogy ezzel a jelzéssel ellátott .gyógyszert a bemutatott orvosi vény alapján ő- szolgáltatta ki; mert M. M.-nek ez a vallomása teljesen egybevág M. F.-né tanúnak vallomásával; mert alaptalan alperesnek az az állítása, hogy a gyógyszertárából kiszolgáltatott orvosságból P. Gy. csupán egy kanállal vett be és hogy utóbb ugyanebből az orvosságból még két kanállal dr. H. H. rendőrorvos utasítására vett be, amennyiben a nevezett orvos ily értelmű vallomást nem tett a büntető eljárás során s mert végül az 1876. évi XIV. tcz. 125. §-a értelmében a gyógyszertár tulajdonosa feltétlen felelősséggel tartozik a gyógyszertárában alkalmazott és gyógyszerészi oklevéllel nem biró gyógyszerészsegédeknek gyógyszerészi működéséért. A kártérítés mérvét illetőleg való' .ugyan, hogy P. Gy.-nak hivatala után járó évi jövedelme, eltekintve csupán az ő személyére vonatkozó évi ruhaátalánytól, 1010 K-ra rúgott, de másrészt tény az is, hogy neje, férje hivatali állásánál fogva, annál a hivatalnál teljesített szolgálatokért évenkint 952 koronát szerzett, és hogy ettől a szerződésileg is biztosított jövedelemtől férje elhalálozása következtében esett el a felperes. Igaz ugyan, hogy felperes ezeket a szolgálatokat most már nem teljesiti és ellenszolgáltatás nélkül azoknak teljes mérvben leendő megtérítésére jogos igényt annál kevésbé támaszthat, mivel felperesnek módjában áll szolgálatait más módon is érvényesíteni; mindazonáltal kétségtelen az is, hogy felperes azáltal, hogy ettől a szerződésileg biztosított jövedelemtől az alperesnek kártérítési felelősségét megállapító cselekménye miatt elesett, bizonyos számszerűleg is megállapítható kárt szenvedett, mely kára a felperesnek abból a hátrányból áll, melyet azáltal szenvedett, hogy ily biztos és ebben a mérvben díjazott munkára minden időben szert nem tehet. A mindennapi élet tapasztalatainak figyelembevételével a felperesnek ez a vesztesége 200 K-ra tehető. Másrészt köztudomású és ekként bizonyításra nem szoruló dolog az is, hogy a felnőtt ember szükségletei rendszerint nagyobbak, mint egy 14 éven alóli gyermeké, és hogy a rendes életviszonyok alapul vétele mellett egy felnőtt ember szükségletének fedezése rendszerint oly összegbe kerül, mint amily összeg szükségesnek mutatkozik két 14 éven alóli gyermeknek eltartására. Ehhez képest a P. Gy. jövedelméül megállapított 1010 K-t három részre osztva, annak egy harmadrésze 366 K 66 1, mely összeget maga az elhalt P. Gy. felemésztett volna, figyelmen kívül hagyásával, a kártérítés mérvének megállapításánál ezen összegnek csupán két harmadrésze akként vétetett figyelembe, hogy egy harmadrész az özvegy, egy harmadrész pedig együttesen a mindkét kiskorú gyermek javára vétetett számításba. E szerint özv. P. Gy.-né férjének elhalálozása következtében összesen 536 K 66 f. kárt szenvedett, mely .összegből levonva a személyére kiutalt 234 K nyugdijat, tényleges kára tehát 302 K 66 f.-ben állapíttatott meg; ellenben két kiskorú gyermekének kártérítési igénye a fentiekhez képest külön-külön 168 K 38 f. = 336 K 66 f. Ítéltetett meg (902. decz. 29. 836.). Curia: Hhagyja (903. ápr. 23. 2169.). Kartalamtas 21206. Curia: Annak, aki másnak halálát okozta, kártérítési halálokozá- kötelezettsége az elhunyt gyógykezelési és temetési költségein kívül sáért ' csa,k azoknal'" a kötelezettségeknek kártalanítására terjed ki, amelyekre a megölt a törvénynél fogva volt kötelezve; e kötelezettség nem