Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. 03 bályt kamatleszámolás mellett a kikötött idő előtt kifizetni jogosultak. Vétel, azt az értelmet tulajdonította, hogy vevők korábbi fizetés esetében s, Vételár hátravételárhátraléki tőkéből a hátralevő időre számított 4no kamatnak meg-lék leszámitofelélő összeget egyszerűen levonhatnak; ez iránt felp. részéről felülvizs- ^asagálati kérelmében felhozott panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt, illetőleg a felebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletéből átvett tényállás ugyanis a következő: 1. alperesek két rendbeli és a szerződési kikötések tekintet'ben teljesen egyező irásteli szerződéssel megvettek egy ingatlant és mindegyik szerződés szerint adósok maradtak 500,000—500,000, tehát összesen 1,000,000 korona vételárral; 2. mindkét szerződés 2. pontja szerint vevők egyetemlegesen kötelezték magákat arra, hogy a fenti vételárhátralékból összesen 200,000 koronát minden kamat nélkül 1898. április 10-én, összesen 800,000 koronát pedig minden kamat nélkül 1906. április hó 10-én eladóknak megfizetnek; mindkét szerződés 13. pontja szószerint azt tartalmazza, hogy «vevőknek joga van a 250,000 frt vételárhátralékot a fizetési határidő előtt is egy havi felmondás mellett kifizetni évi 4°o. azaz négy százalék kamat leszámolás mellett, azonban egyszerre kevesebbet, mint 50,000 frt részfizetést eladó nem köteles elfogadni»; 3. a vevők a 200,000 koronát sz:rzcdésszerü időben fizették ki, eladók pedig 800,000 korona vételárhátralék-követelésüket felperesre engedményezték; 4. a vevők a 800,000 koronát kellő időben, 1903. márczius 1. napjára felmondották és ezen a napon felperesnek 700,355 korona 56 fillért fizettek, vagyis a 800,000 koronából a hátralévő 3 év 41 napi időre 800,000 koronának 4% kamatát egyszerűen levonták; 5. felperes és az I—III. rendű alperesek között nem vitás az, hogy vevőknek az 1903. márczius 1-én további 7,771 korona 44 fillért kellett volna fizetni annak az állapotnak a létesítésére, hogy felperes az 1903. márczius 1-én olyan összegű tőkét kapjon, hogy ez a tőke ettől az időtől kezdve 4°,b kamatozás és a kamatok évi számítása mellett az 1906. évi április 10-én kamatokkal együtt 800,000 koronára szaporodjék, illetőleg, hogy e végből vevőknek a kamatok félévi számítása mellett csak további 6,879 korona 28 fillért kellett volna fizetni; 6. alperes keresete arra irányul, hogy alperesek a szerinte az 1903. évi márczius hó első napján fizetni elmulasztott, 7,771 korona 44 fillérben és ennek késedelmi kamatában egyetemlegesen elmarasztaltassanak; 7. felepres és az I—III-rendü alperesek között egyedül az vitás, hogy felperes szerint vevők a szerződéshez képest 1903. évi márczius hó első napján további 7,771 korona 44 fillért fizetni tartoztak volna, I—III-rendü alperesek szerint pedig ők a szerződéshez képest a 800,000 koronából 3 év 41 napi időre 800,000 koronának 4°/o kamatát egyszerűen levonhatták és legrosszabb esetben félévi kamatszámitás mellett csak további 6,879 korona 28 fillért tartoztak volna 1903. évi márczius hó első napján fizetni. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint olyan esetben, mikor a szerződő felek szerződési megállapodásukat okiratba foglalták, a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek megállapítására első sorban maga az okirat tartalma az irányadó; az pedig, hogy az okirat tartalmának mi a jelentősége és a hatálya, jogkérdés és mint ilyen, a felülvizsgálat alól elvonva nincs. A fent emiitett két rendteli Írásbeli szerződés a dolog természeténél fogva az illető felek ügyleti kijelentését tartalmazza; az illető szerződések kitételének tehát az a jelentőség tulajdonítandó, a mivel az a használt szavaknak ügyleti és jogi szem-