Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

84 KÖTELMI JOG. Kötelmek mert hisz a végrehajtási zálogjogot örökösödés jogczimén ép azért 1^"ü""ese,kebeleztették be a javukra, hogy az ezen nyilvánköny vi bekebeleevu s. Z£gsej biztosított követelésüket S. Ármin dologi adós ellenében érvéZülogjog nyesithessék. Hogy S. Ármin erről nyilvánköny véből tudomást szerte u ese. ze^ a nyiivánkönyv természetéből folyik; de kitűnik ez a hit alatt kihallgatott F. Gy. és Sz. J. tanuk vallomásából is, mert e tanuk vallomásából megállapítható, hogy az elévülés időn belül 7—8 évvel ezelőtt azon fáradt S. Ármin dologi adós, hogy alperesek a végrehajtási zálogjoggal biztositott követelésüktől 50 frt pénzérték adása ellenében álljanak el és adjanak neki e jog törlésére alkalmas nyilatkozatot (902. nov. 22., 6095.). — Győri tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy felperes 2800. telekkönyvi 1865. számú végzés folytán előjegyzett, a 6167. telekkönyvi 1866. számú végzés folytán bekebelezett zálogjogot és a 836. telekkönyvi 1867. számú végzés folytán eszközölt zálog olási és becslési feljegyzést ezen ítélet alapján, jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóságnál kérvény utján kitöröltethesse. Felperes alz alperesek javára 840 frt és 6% kamata erejéig biztosított 'zálogjogot az ő tulajdonát képező ingatlanról első sorban elévülés folytán kérte kitörültetni. Védekező alperesek az elévülés félbeszakítására hivatkoztak. Felhozták, hogy a 2636. telekkönyvi 898. számú végzéssel a zálogjog reájuk 1898. jul. 1-én átruháztatott, a mely jogcselekmény nyilván a követelés érvényesítését czélozta, ez által pedig az elévülés megszakittatott; továbbá, hogy felperes 1898—99. években a 840 frt követelés fenállását elismerte és ez a cselekmény is az elévülés félbeszakítására alkalmas volt; s hogy ezektől eltekintve, mivel felperes ellen a csőd 1899. szept. 22-én megnyílt, felperessel szemben a fentebbi követelés elévülése ezen az alapon az 1881 : XVII. t.-cz. 15. §-a értelmében félbeszakadt. Védekező alpereseknek ellenvetései alappal nem birnak; ugyanis alpereseknek az a ténye, hogy a jogelődjeikét illető követelés tulajdonjogát magukra telekkönyvileg* átíratták, a( felperes mint adós ellen a követelés érvényesítésére irányuló jogcselekményt nem képez, mert ez által a hitelező és az adós közti jogviszony nem érintetett. A követelés fennállásának felperes által történt elismerését az alperesek által megnevezett tanuk vallomása nem bizonyítja. F. Gy. tanú azt vallotta, hogy S. Ármin felperes akkép nyilatkozott, hogy ő nem tudja, hogy a 840 frt tőke fenáll-e? de az eladók ugy mondották neki, hogy nem áll fenn. Sz. J. tanú azt vallotta, hogy S. Ármin felperes előtte nem nyilatkozott, hanem az utóbbinak fivére azt mondotta, hogy a 840 frt követelés elévült. Mindkét tanú azt vallotta még, hogy az 50 frt a törlési nyugta kiállításáért és igy a tehermentesítésnek békés uton leendő keresztülviteleért igértetett. Ezekből a vallomásokból tehát azt megállapítani, hogy felperes a 840 frt követelés fennállását elismerte, nem lehet. Végül a felperes ellen megnyitott csőd hatályának kezdete előtt az elévülés ideje betöltetett. Tekintettel arra, hogy a fentebbiek szerint a zálogjogilag biztositott követelés érvényesítésére szolgáló utolsó jogcselekmény a 836. telekkönyvi 1867. számú végzés alapján 1867. febr. 13-án teljesíttetett és hogy ettől az időtől 32 évig 1899. febr. 13-áig az elévülés félbeszakítva nem lett, ezeknél fogva kétségtelen, hogy a 840 frt követelés a kereset indítása 1900. szept. 17-ike előtt elévült. Minthogy pedig a követelés megszűnte a zálogjog megszűnését is eredmé-