Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

MEZŐRENDŐRSÉGI ÜGYEK. 611 sz. a. hozott határozatával a kir. ügyész indítványára sem- Erdőtörvény misitette meg az elsőfokú erdei kihágási biróság Ítéletét és "5- §-a tette át az ügyet a kir. bírósághoz, s tekintve, hogy a má- Erdőbőllopott sodfoku erdei kihágási bíróságnak ily határozata, melylyel aélőfábólkészifenforgó ügyet a kir. ügyész indítványára az erdei kihágási tett kaszanyebiróság hatósági körébe nem tartozónak állapítja meg, az leknek igazolerdőtörvény 157. §-ának második bekezdése értelmében mind vány nélkül a kir. ügészre és a felekre, mind pedig a bíróságokra nézve eladásra szálvégérvényes s az utóbbiak ellenkező felfogása indokaiból az litása. eljárás és elintézés nem tagadható meg s az ügy sem utasítható vissza: kellett a most szóban forgó esetben az eljárást a kir. biróság hatáskörébe utalni. A kir. biróság tárgyi illetékességének megállapítása egyébként nem zárja ki azt, hogy a kir. biróság, mint szélesebb hatáskörrel biró hatóság, a cselekményeket a további eljárás során tüzetesen kiderítendő ténykörülmények alapján ne vétségnek, hanem erdei kihágásnak minősítse és mint ilyent bírálja el. B) A mezei rendőrségre vonatkozó korábbi jogszabályok és az 1894. évi XII. t.-czikk. 310. Hatáskör megállapítása jogtalan csapásolás miatt Korábbi joginditott ügyben az 1894. évi 12. t.-cz. életbelépte előtt.8zab és átme&J neti időszak. (1892. évi június 17-én 20,760/1892. I. M. szám.) A kir. ministerium a K. Sz. Sándor karczagi lakos Jogtalan csaellen mezőrendőri kihágás miatt indított ügyben, a kir. bel- polás. ügyminister és a karczagi kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1892. évi június hó 17-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: jelen ügyben az elj arás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint K. Sz. Sándor karczagi lakos az ottani közbirtokosság legelőjének oly részén, hol a libák legeltetése és őrizete tiltva volt, 3 izben 100—100, egy izben pedig 90 libával jogtalanul csapásolt. Ezen cselekmény, minthogy a feljelentés és tárgyalás során nem állíttatott az, hogy vádlott a libákat a tilos helyen legeltette volna s ekként a B. T. K. 421-ik szakaszában, illetve a K. B. T. K. 127. §-ában körülirt ingatlan rongálását követte volna el: a jogtalan csapásolás által elkövetett s az 1840 : IX. t.-cz. 8. §-ában körülirt mezőrendőri kihágás ismérveit látszik magában foglalni. 39*