Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 35 bíróság előtti eljárást szabályozó része megfelelően alkalma- 1893: XVIII. zandó, az erre vonatkozó 121. §. szerint pedig az Ítéletnek t.-oi. tartalmazni kell az indokolást, melyben a tényállás a kere- 12L §• seti és ellenkérelem kiemelésével előadandó. Jelen esetbenAz üélet t^ugyan a felebbezési bíróságnál tárgyalás nem tartatott de talmc.*) ez nem menti fel a felebbezési bíróságot attól, hogy ítéletében visszaadja azokat a tényeket, melyek az elsőbiróság ítélete hozatala óta a saját ítélete hozataláig a peres ügyre vonat- *)L.aiább(4o.i.) kozólag felmerültek és hogy a felek minő kérelmeit terjesz- a 20203. sz. esetettek elő a felebbezésben ós az az ellen beadott észrevéte- tetlekben. A felebbezési bíróság ezt teljesen mellőzi. Továbbá, a mennyiben, mikóp érintve volt is, szóbeli tárgyalás nem tartatott, a S. E. 175. §-a értelmében a határozathozatalban az elsőbirósági iratokból — ideértve az Ítéletet is — megállapítható tényállás az irányadó. Erre vonatkozó tekintet nélkül a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét meg'változtatta, a nélkül, hogy a tényállás megállapításába bocsátkozott volna vagyis a nélkül, hogy akár az elsőbiróság ítéleti tényállását elfogadta volna, akár maga az iratok alapján uj tényállást állapított volna meg, vagy a mennyiben jogi felfogásának megfelelőleg az iratokból a tényállást helyesen megállapíthatónak nem találta, a S. E. 177. § a rendelkezéséhez képest szóbeli tárgyalást tűzött volna ki és tartott volna meg. Ezek szerint a felebbezési bíróság ítélete az ügyre vonatkozó tényállást, mely pedig a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál irányadó, épen nem tartalmaz, stb. ezért a felebbezési bíróság Ítélete feloldatott. (900. szept. 14. G. 288.) 20252. Budapesti tábla: Egymagában annak az előadása, hogy a felek mit állítottak és a tanuk mit bizonyítottak, még nem tekinthető ténymegállapításnak, hanem a S. E. T. 64. §-a értelmében a bíróság a bizonyítás eredményét előadni és ezeknek, ugy a perbeli összes adatoknak szorgos méltatása mellett kellő indokolással azt tartozik kijelenteni, hogy azok alapján ő mint bíróság mit tekint bizonyítottnak éspedig akkép, hogy a felek közt a fenforgó jogviszony kételyt kizáró módon felderítve és megállapítva legyen. (901. jun. 21. I. G. 99.) 20253. Budapesti tábla: A felebbezési bíróság a tényállást nem állapította meg s ekként a S. E. T. 121. és 170. §-ok által előirt feladatának meg nem felelt; mert a döntő körülményekre nézve, a felebbezési bíróság ítéletében csak arra szorítkozik, hogy utal a feleknek és a tanuknak a tárgyalások során tett és a jegyzőkönyvbe vett nyilatkozataira és vallomásaii 'a es a beszedett végrehajtási iratokra, a nélkül azonban, hogy kiemelné, hogy ezek által a feleknek mily tényállításait találja bizonyítottaknak vagy valótlanoknak. Tényállás alatt ugyanis nem a feleknek a bíróság előtt tett előadásai, vagy a tanuk vallomásának tartalma, hanem a felek előadásaiból vagy a szolgáltatott bizonyítékokból megállapítható azok a jogalkotó vagy jogmegszüntető tények