Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

•20 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVIII. havi élelmezését 544 koronára, tehát egy évre 6528 koronára t.-cz. tette, mig alperes arra tett beismerő nyilatkozatot, hogy a 60. §. személyzet évi fizetése csak 11,184 koronát, annak élelmezése Beismerés pedig évenként csak 4608 koronát tesz, a mely különbözet, visszavonása, hozzá véve azt a különbözetet is, a mely az alperes személyzete élelmezésének valódi értéke és az e czimen számításba vett érték közt fenforog, alperes kárára számíttatott. Ezek a panaszok nem birnak megállható alappal. Az elsőbirósági eljárásban 1902. január 21-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy ezen a tárgyaláson a felek megegyeztek abban, hogy a felperes albérletében volt kávéház ós étterem kiadásai az ott kitett tételek tekintetében, különösen pedig a személyzet élelmezése és fizetése tekintetében olyképen vétessenek számításba évenként, hogy az alperes személyzetének és a felperes személyzetének élelmezése, valamint az utóbbinak fizetése fejében az ott kitett összegek vétessenek. A peres feleknek ily tartalmú egyértelmű nyilatkozata ténybeli beismerés oly irányban, hogy a kávéház *és étterem évi kiadásai valóban a közös nyilatkozatban kitett összegekre rúgnak évenként. A S- E. 60. és 152. §§-ai szerint pedig a felebbezési biróság volt hivatva mérlegelni azt, hogy az elsőbiróságnál tett és hatályát a felebbezési eljárásban is megtartott, de itt az alperes részéről visszavont beismerés mennyiben veszti el erejét. A felebbezési biróság a fenforgó esetben eme kérdés tekintetében a per körülményeit mérlegelése körébe vonta és a mérlegelésnek az az eredménye, hogy alperes mi támogató adatot sem hozott fel arra nézve, hogy beismerésének visszavonásával ez a beismerés erejét vesztette volna, felülvizsgálat tárgyává nem tehető (903. ápr. 30., 902. I. G. 696.) 63. §. 202H. Budapesti tábla : A felperes az 1893. évi Helyi szokás XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontjára alapított felülvizsgálati jelentősége, kérelmében azt panaszolja, hogy az eljárás adataiból az nem állapitható meg, hogy az alperesek a keresetbe vett összegnek a megfizetésére magukat valamely feltétel mellett kötelezték volna, ilyen körülmények között pedig a felebbezési biróság őt keresetével anyagi jogszabály megsértésével utasította el, mert a helyi szokás az egyes jogkérdések eldöntésére befolyással nem lehet. A tábla a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta. A felebbezési biróság ugyanis Ítéletében tényként állapította ugyan meg azt, hogy a felek közös akarata oda irányult, illetve, hogy alperesek magukat csak akképen kötelezték, miszerint az alperesek által felperesnek móring czimén ígért összeg csakis abban az esetben lesz az alperesek részéről felperes javára kifizetendő, ha felperes felesége, az alperesek leánya, a házasság megkötése után három éven belől magtalanul elhalna. A felebbezési biróság azonban ezt a tényállást nem maguknak a perben kivett bizonyítékoknak illetően ezek bizonyító erejének a mérlegelése utján, hanem