Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)
144 ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 1874 XXXIV. pinczehasználat fejében vállalkozott volna. Felperesnek ez a t-cz. panasza alapos; mert habár arra való tekintettel, hogy az 54. §. ügyvédi állás önmagában nem minősiti az ügyvédi foglalkozástól Az ügyvédnek eltérő megbízatáson alapuló ténykedéseket olyanoknak, a melyek az ügyvédi te-az ügyvédi rendtartás alapján birálandók el és az 1874. évi vékenységlöl XXXIV. t.-cz. 6. fejezete is az ügyvédnek csak szorosan az ügyfüggetlenül ki- védi rendtartásban megszabott képviselet folyományát képező köveérdemelt dijai telésékre vonatkozván, ebből folyóan a tábla is magáévá teszi a felebbezési bíróság által elfoglalt azt a jogi álláspontot, hogg az ügyvédnek olyan követeléseire, a melyek nem szorosan az ügyvédi jogkörhöz tartozó ténykedésekből származnak, csak a közönséges megbizásra vonatkozó általános magánjogi szabályok alkalmazandók, mivel azonban annak az eldöntése, hogy az ügyvéd által vállalt s a megbizó részére végzett valamely ténykérdés kivül esik-e szorosan vett ügyvédi jogkörön, mint jogkérdés felülvizsgálat tárgyát képezi, s minthogy a felebbezési biróság által az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállás szerint felperes a keresetében 1., 2., 3., 5., 6., 10., 16., 17., 18. és 19. tételek alatt érdembe hozott dijak a felperes által az alperes, illetve jegelődje megbizása folytán, az ezek részére kötött ügyletekre vonatkozó szerződések szerkesztése s ezen ügyletek lebonyolítására vonatkozó utánjárásból merültek fel, tehát oly tevékenységen alapulnak, a melyek, habár nem peres eljárásban merültek is fel, de felperesnek ügyvédi szakképzettségének érvényesítését is szükségessé tévén, nem tekinthetők az ügyvédi foglalkozástól eltérő megbízáson alapulóknak s következéskép annak megbirálásánál, hogy azon ténykedésekért illeti-e s mily mérvben díjazás, az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 58. és következő szakaszok alkalmazása mellőzhető s e helyett azon általános jogszabály, hogy a megbízásból eredő ténykedésekért munkadíj a megbízottnak csak a díjazás kikötése esetében jár, alkalmazható nem volt. A felebbezési biróság tehát helytelenül tekintette a kereset fentebb megjelölt tételei alatt részletezett s az Ítéletében foglalt tényállás szerint a felperes által teljesített munkálatokat az ügyvédi jogkörhöz nem tartozóknak s helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályokat, a midőn ezen munkálatokért követelt díjazás jogosságát a díjazás előleges kikötéséhez kötötte, mindezeknél fogva felperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni s habár a tábla ezúttal megállapítja azt, hogy a kereset fentebb megjelölt tételei alatt érdemben hozott s a felebbezési biróság ítéletében az első bírósági Ítéletből átvett tényállással megállapított ténykedésekért a felperes dijait előleges kikötés hiányában egyedül a megbízás tényénól s a megbízás teljesítésénél fogva jogosan igényelheti, mégis a felebbezési biróság ítéletét megjelölt részében feloldani a S. E. T. 204 §-a értelmében azért kellett, mert az, hogy felperest kifejtett tevékenységéért mily összegű munkadíj s kiadás illeti, ténykérdést képezvén s ez irányban a tényállás a
