Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

124 CSŐDTÖRVÉNY. 1881: XVII. társaság, mint a társaságot alkotó tagok személyétől különvált t.-cz. j0gi személy feltétlenül a Cs. T. 28. §-ánakl. pontja aláeső visszte28- §• hernélküli ügyletet köt, akkor, amikor tagjának, habár visszterhes A közkereseti magántartozását ellenérték nélkül magára vállalja, vagy biztositja. társ. tagja Ennek az álláspontnak a helyességét a tábla el nem ösmeri, havisszteher nél- nem a vissztehernélküliség elbírálása szempontjából ily esetben huh ügyleté- is mellőzhetetlennek találja az összes ténykörülmények beható nek megtáma- mérlegelését. Hogy a törvényszék ítéletében érvényre jutott dása. jogelv a maga merevségében elismerésre számot nem tarthat, az a közkereseti társaság jogviszonyainak és különösen annak megfontolásából nyilvánvaló, hogy kereskedelmi jogrendszerünk szabályai szerint a közkereseti társaság vagyona mint kielégítési alap, a tagok magánhitelezői elől, feltétlenül és teljesen elzárva nincs. Mert igaz ugyan, hogy a kereskedelmi 1 örvény 95. §-a szerint az egyes társasági tagok magánhitelezői a társasági vagyonhoz tartozó dolgokat, követeléseket, jogokat, vagy az egyes tagoknak illetőségét sem biztosítás, sem kielégítés végett igénybe nem vehetik, mégis az idézett törvényszakasz módot nyújt a magánhitelezőknek az adós tag kamat-, munkadij- és jutalékkövetelésének és a társasági vagyonból a felosztáskor az adós tag részére jutandó illetmények lefoglalására s az utóbbi esetben a 101. §. a magánhitelezőt arra is feljogosítja , hogy az adós társasági tag magánvagyonára vezetett végrehajtás sikertelenségétől feltételezetten előleges felmondás után a társaság felosztását is követelhesse. A társasági vagyonnak a tagok magántartozásáért való, habár korlátolt felelőssége különösen előtérbe lép akkor, ha a magánadósság, miként a fenforgó esetben a 3000 K váltótartozás, a társaság valamennyi tagját, tehát a társasági vagyon összes tulajdonosait egyetemlegesen terheli, a mikor tehát a magánhitelező a K. T. 95. §-a értelmében a társaság egész jövedelmét kielégítési alapul igénybe veheti, s a fent emiitett feltétel alatt a társaság felosztását is követelheti, anélkül, hogy ily körülmények között az adós tag kizárásáról szó lehetne. A tagok közös magánadóssága tehát, amely a kifejtettek szerint nyomasztóan ránehezedik a társaság egész jövedelmére, sót a társaság fenmaradását is kétségessé teheti, a társaságtól független harmadik személyek adósságával és annak biztosítása idegen adósság biztosításával egy szempont alá nem vonható Ha mindehhez még hozzájárul a tagok közös magánadósságának a társaság részéről elvállalása és biztosítása, amint az az A., C. és F. a. okiratok szerint az esetben is történt, ugy az elvállalás és jelzálogi biztosítás vissztehernélkülisége nemcsak a hitelező, hanem a társaság szempontjából sem tekinthető fenforgónak. Minthogy pedig a felperesként fellépő tömeggondnok megtámadási keresetét kizáróan a megtámadott ügylet vissztehernélküli voltára, s illetve a csődtörvény 28. §-ának 1. pontjára alapította: a tábla a keresetet a fent kifejtett indokokból