Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

CSŐDTÖRVÉNY. 117 tudomással birt-e? Erre a döntő körülményre pedig alperes- 1881: XVII. nek a főeskü, más bizonyíték hiányában, helyesen ítéltetvén * °z. meg, a felebbezés alaptalan. (902. okt. 16. 2532.) 27. § 2.,3.P. 20405. Curia: A másodbiróság ítélete, a mennyiben Kozados jogfelperes 439 kor. 10 fillér tőkét s ennek kamatát meghaladó csdekvényé1000 kor. tőke és kamata iránt keresetével elutasittatik,nek megtámahelybenhagyatik; egyebekben megváltoztattatik és felperes a dása439 kor. 10 fillér tőke s ennek kamata iránt is és igy egész keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében a közadósnak azt a jogcselek vény ét kéri a csődhitelezők irányában hatálytalannak kimondani, mely szerint a közadós az alperes követeléséből 1899. évi július 26-tól a csődnyitás napja, vagyis 1900. évi január 26-ig terjedő időben kisebbnagyobb részletekben összesen 4760 koronát készpénzben törlesztett. Végiratában pedig felperes a kereseti összeget 3095 kor. 24 fillérre szállitván le, alperest csak ennek az összegnek ós kamatának visszafizetésére kérte köteleztetni. Felperesnek ez a követelése azonban alaptalan, mert semmiféle bizonyitó adat nem forog fenn a tekintetben, hogy alperes már akkor, mikor az egyes törlesztések történtek, melyeknek elfogadásához lejárt követelése alapján már akkor joga volt, a közadós fizetéseinek megszüntetéséről tudomással birt. Abból ugyanis, hogy a közadós ellen az emiitett törlesztéseket megelőzően és ezek folyama alatt a hódmező-vásárhelyi járásbíróság 1899. V. 573. számú átirata szerint többek részére kielégítési végrehajtások foganatosíttattak, melyek közül a legtöbb a követelés kielégítése következtében külömben is megszűnt., nem következik szükségképen, hogy ezekről a végrehajtásokról a közadóssal ugyanegy községben (Hódmező-Vásárhelyt) lakó alperesnek már akkor, a mikor a közadós az ő részére fizetéseket teljesitett, tudomással kellett birnia, mivel perirataiban a felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy ezek a végrehajtások közbeszéd tárgyát képezték, avagy, hogy alperes azokról akár a közadóstól, akár mástól a törlesztések folyama alatt, illetve a csődnyitás kérelmezése előtt értesült. A mi pedig a felperes által alperesnek egész általánosságban arra nézve kínált főesküt illeti, hogy alperesnek nem volt tudomása arról, hogy Z. L. az 1899. év folyamán szakadatlanul végrehajtásokkal volt zaklatva ós hogy alperes nem tudott Z. L. fizetésképtelenségéről, ez a főeskü a jelen esetben helyt nem foghat, mert első sorban valamely oly tény volt volna bizonyítandó, melynek alapján a fizetések megszüntetése s az, hogy alperes erről tudott, megállapítható lenne; arra pedig, hogy alperes valamely tényről s jelesül arról, hogy közadós kijelentett fizetésmegszüntetése miatt hitelezőitől általában fizetési halasztást kért, a kérdéses időben tudomással birt, felperes az esküt nem, hanem csak általánosságban alperes tudomására kínálta; ez pedig tekintve, hogy a polg. törvk, rendtartás 230. és 235. §-ai értelmében