Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

106 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. I88I-. LX. ségessé, a zárgondnoktól azokra nézve az esküt bevette és az ügyet az igy nyújtott bizonyíték alapján döntötte el, más249- §• felől pedig a felebbezési biróság a S. E. 64. §. szerinti inA zárgondnok dokolási kötelességének is eleget tett, a midőn a bizonyítékok számadása, elfogadását indokolta, ebbeli meggyőződésének eredménye pedig felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (902. iun. 25. I. G. 202.) 20391. Curia felülvizsgálati tanácsa: S. J. zárgondnok felülvizsgálati kérelme elutasittatik. H. E. í. csatlakozási kórelme pedig hivatalból visszautasittatik és a felülvizsgálati költség ezek között a felek között megszüntettetik. Ellenben a zárgondnok köteleztetik, hogy Z. M. foglaltatónak 40 korona felülvizsgálati költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A végrehajtást szenvedőnek a válasziratban előterjesztett csatlakozási kérelmét hivatalból vissza kellett utasítani; mert az 1881 :LX. t.-cz., mely a S. E. 229. §. szerint a felülvizsgálatnál is alkalmazandó, 249. és 253, §§-aihoz képest az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen további felebbvitelnek helye nincsen, következően a felebbezési bírósági Ítélet felülvizsgálattal csakis abban a részben támadható meg, a mely részben az elsőbiróság ítélete a felülvizsgálattal élő fél hátrányára változtattatott meg, minthogy azonban a jelen esetben a felebbezési biróság az I. bíróságnak ítéletét, a zárgondnoki számadás bevételi tételére vonatkozó részben a végrehajtást szenvedő előnyére változtatta meg; a felülvizsgálattal megtámadott 2., 15., 16., 17. és 18. kiadási tételekre vonatkozó I. bírósági határozat pedig helybenhagyatott, annálfogva a végrehajtást szenvedő a másodbiróság ítéletét felülvizsgálattal vagy csatlakozási kérelemmel meg nem támadhatja. Áttérve a zárgondnok felülvizsgálati kórelmére: a zárgondnok első sorban azon az alapon támadja meg a felebbezési biróság ítéletét, hogy az elsőbirósági Ítélet ellen beadott felebbezések véle a tárgyalás előtt nem közöltettek, következően azok ellen kellően nem védekezhetett. Ez a panasz nem alapos ; mert habár a kézbesítési ivből nem tűnik ki, hogy a zárgondnoknak, illetve képviselőjének az ellenfelek felebbezései kézbesittettek volna; mind a mellett, minthogy másrészről a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvből sem tűnik ki, hogy eme szabálytalanság miatt a felebbezési tárgyaláson felszólalt volna, hanem a tárgyalásba minden erre vonatkozó kifogás nélkül belebocsátkozott, ehhez képest a S. E. 34. §-a értelmében a panaszolt szabálytalanság ellen most már annál kevésbé szólalhat föl, mert az különben is csak a tárgyalás elhalasztására szolgálhatott volna okul, már pedig a felebbezési biróság több tárgyalást tartván, panaszló a későbbitárgyalásokon védelmét a felebbezésben felhozottakra előterjeszthette. A mi továbbá a zárgondnoki kezelés alatt állott termény bevételre vonatkozó panaszt illeti, ez sem bir meg-