Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

98 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX. terhelve nincs, minélfogva helyesen állapította meg az elsőt-oz. bíróság, hogy az ingatlant közvetlenül terhelő s a végr. törv. 189. §. 189. §-ának b) pontja szerint előnyös követelést képező közadónak az útadó nem tekinthető. (901. szept. 19. 3995.) Vizszabályo- 20379. Curia : Az 1885: XXIII. t.-cz. 121. §-a értelmezem járulék ben a vízszabályozási társulatok által kivetett járulékok „az sorozása, illető ingatlanon fekvő oly terhet képeznek, mely teher az elsőbbséggel biró egyenes adók természetével bir." A törvénynek eme kifejezett rendelkezésével a vízszabályozási tartozások az állami egyenes adók jogi természetével ruháztattak fel, ezzel szemben tehát az 1881. évi LX. t.-cz. (végrehajtási törvény) ellentétes rendelkezései többé nem alkalmazhatók. Minthogy pedig a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt kimutatásokból megállapítható az, hogy az előnyös követelésként felszámított 62 kor. 59 fillért tevő vízszabályozási járulék az elárverezett ingatlant és pedig az árverést megelőző három éven belüli időről terheli és minthogy a végrehajtási törvénynek a fentiek szerint alkalmazandó 196. §-a szerint a követelés ellen emelt kifogás ez uton figyelémbe nem vehető, ennélfogva a 62 kor. 59 fillérnyi vízszabályozási tartozásnak az előnyös tételek közötti sorozása annál is inkább elrendelendő volt, mert az 5346/899. sz. sor. tárgyalási jegyzőkönyv szerint annak 50 kor. 88 fillér erejéig előnyösen leendő sorozását maga a végrehajtást szenvedő sem ellenezte. (902. márcz. 18. 687.) 190. §. 20380. Zilahi törvényszék: Ámbár a V. T. 16. §-ában Előző jelzálo- foglalt azon rendelkezés mellett, hogy az engedményt magára gos követelés a váltóra kell rávezetni, amely intézkedés csak az engedmegváltása. mény egy különös faját hozza fel, kizárva nincs, hogy a váltókövetelés közönséges köztörvényi joghatálylyal biró engedmény utján átruházható ne legyen, mindazonáltal felperes kereseti jogosultsága megállapítható nem volt, mert a per folyamán beigazolt azon körülmény, hogy felperes a kereseti váltóban foglalt összeget a takarékpénztárnak kifizette; valamint azon tény, hogy a váltó a felperes birtokában van, s a B) alatti engedmények képeznek ugyan bizonyítékot arra, hogy a váltólevélnek mint bizonyítékul szolgáló okiratnak tulajdonjogát felperes megszerezte, de ebből még az, hogy felperes a takarékpénztárnak a váltón alapuló jogait is megszerezte volna, nem következik, mert ennek igazolására a takarékpénztár forgatmánya, illetve a váltón alapuló jogok engedményezése okvetlenül megkívántatik, ez pedig sem a kereseti váltóval, sem a B) alatti engedmény nyel, mely utóbbival annak tartalma s Z. L. és ifj. S. K. tanuk vallomása szerint csakis a váltón alapuló követelés biztosítására szolgáló zálogjog képezte az engedmény tárgyát, beigazolva nem lett, s így felperes a követelés érvényesítésére sem váltói, sem köztörvényi uton legitimálva nem lévén, a per megindítására jogosított váltóbirtokosnak tekinthető nem volt, ennélfogva a sommás végzés