Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 93 és jogelődeik több mint 32 óv óta békésen és háboritlanu] 1881: LX. birtokolják s ekként az árverés vétel utján szerzett és elbir- t -cz. tokláson alapuló tulajdonjogukat sérti. Annak előrebocsátása 168. §. mellett, hogy az árverés megtartása és jogerőre emelkedése Végrehajtás az 1881: LX. t.-cz. 168. §-a értelmében inditott keresetnek megszüntetése elfogadását és annak alapján a per lefolytatását nem akadályozza, mert amennyiben az árverés hatályában megmarad, az elárverezett ingatlant a vételár helyettesiti; az elsőbiróság Ítéletének az árverési cselekmény hatályon kivül helyezésére, valamint a B. 46. a. bejegyzett tulajdonjognak s a C. 36. a. levő árverésfeljegyzésnek törlésére, úgyszintén a 8952/900. sz. végzésnek hatályon kivül helyezésére, illetőleg az ennek alapján C. 38. a. eszközölt bejegyzésnek törlésére vonatkozó részét helybenhagyni azért kellett, mert özv. D. P.-né végrehajtást szenvedő az elárverezett ingatlan jutaléknak tulajdonjogát az 1892 : XXIX. t.-cz. értelmében tényleges birtoklás alapján folyamatba tett eljárás utján az 1899. évi július 30-iki rangsorban szerezte meg. Ámde a tényleges birtoklás alapján bejegyzett tulajdonjog ellen az 1892: XXIX. t.-cz. 8. §-ának2. bekezdése szerint harmadik személyek joghátrányára is azok, kiknek a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó végzés kézbesittetett, a kézbesitéstől számitott 2 hónap alatt, más érdekelt felek pedig harmadik személyek joghátránya nélkül a bejegyzés alapjául szolgáló jegyzőkönyvnek a telekkönyvi hatósághoz beérkezésétől számitott 3 év alatt élhetnek a törvény által megengedett jogorvoslattal s ugyanazon törvényczikk 15. §-ának a) pontjában nyert felhatalmazás alapján 1894. július 1-én 26,666/94. I. M. sz. alatt kiadott igazságügyministeri rendelet 8. §-ának 2. pontja szerint azon esetben, ha a végrehajtató követelésének biztosítására a zálogjog — mint a jelen esetben — a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését követő rangsorban kebeleztetett be, az árverés a törlési kereset és ellenmondás beadására szolgáló határidő alatt elrendelhető ugyan, az árverési határnap azonban csak , az ezen határidők (2 hó, illetve 3 év) lejártától számitott 15 nap utáni időre tűzhető ki, s ha a telekkönyvi hatóság ennek ellenére az árverést elrendelte, vagy az árverés felfüggesztését elmulasztotta, ugyanazon rendelet 15. §-a értelmében bármely érdekelt félnek a sorrendi tárgyalás határnapjáig beadott kérelmére az árverés megsemmisitendő. Minthogy pedig felperesek a kérdésben levő ingatlanhoz igényüket nemcsak kimutatták, de a végrehajtást szenvedő azt is beismerte, hogy annak tulajdonjoga őt meg nem illeti; minthogy továbbá a jelen esetben felperesek keresetének épp olyan hatály tulajdonítható, mintha ők az árverés megsemmisítését külön előterjesztés alapján vagy a sorrendi tárgyaláskor szóbelileg kérelmezték volna; minthogy végül a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának bejegyzésére szolgáló végzés az érdekelt felek egyikének, illetve ügygondnokának csak 1900 július 28-án