Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 87 tjkvben foglalt ingatlanoknak csak 2/s-ad részben közös tulaj- '881. LX. donosai, annak többi része D. Aranyi Jánosnak képezi tulaj- t.-cz. donát, az előbb nevezett kérvényezők tehát csak a tulajdonú- 156. §. kat képező hányadrészre voltak volna jogosítva önkéntes^ tulajdonosárverést kérni, mivel pedig az 1881: LX. t.-cz. 156. §-a csak társ önkéntes végrehajtási árverésekre alkalmazható, a folyamodók pedig árverési tóönkéntes árverési kérvényükben az idézett törvényszakasz rése. alapján az egész ingatlan árverését kérték, ennélfogva kérelmük törvényes alappal nem bir. (899. okt. 24. 2893.) 20361. Kassai tábla: Egymagában az a körülmény, hogy 166. §. az 1881: LX. t.-cz. 166. §-ának esete fenforog, még nem Csatlakozás. jogositja fel az illető végrehajtatót az árverés megtartására, hogy ha a bíróság által csatlakozás ki nem mondatott és az árverés egyszersmind a csatlakozott végrehajtó részére is el nem rendeltetett, az árverés megtartására félnem jogositőtt végrehajtató pedig jogosan nem igényelheti az árverésnél felmerült költségeinek a végrehajtás szenvedő terhére való megállapítását. (902. nov. 7. 2997.) 20362. Curia: Végrehajtást szenvedő még 1886. évben 168. §. adta el ingatlan jutalékát M. Aczának. A végrehajtási zálog- Végrehajtás jog szerzésekor tehát a kérdéses ingatlannak telekkönyvön megszüntetése kivüli tulajdonosa a felperesek jogelőde lévén, habár felperesek hdajdonjoga a zálogjog bejegyzése után bekebeleztrtett és ők telekkönyvi tulajdonosok : mégis, mint a telekkönyvön kivüli tulajdonos jogutódai a Curia 55. sz. döntvénye értelmében keresettel fellépni jogosultak. A Curia döntvénye értelmében pedig .egyedül az képezi a döntő ténykörülményt, hogy alperesek jogelőde jóhiszemű jogszerző-e vagy sem. Hogy alperesek jogelőde a végrehajtási zálogjog szerzésénél jóhiszeműen nem járt el, bizonyítja az a körülmény, hogy ő a hit. tkvi másolat tanusitása szerint ezen ingatlanra osztatlan tkvi tulajdonostárs volt és joga 1892., illetve 1894. évi eladások folytán szűnvén meg: fel nem tehető, hogy közösségi és rokonsági viszonyánál fogva az 1886. évben történt eladásról tudomása nem lett volna, midőn az ő joga megszűnte előtt már 7—8 éven át telekkönyvön kivüli tulajdonos társa a felperesnek jogelőde volt, az birta a R. S. Bogity jutalékát. Kétségtelen tehát, hogy a zálogjog szerzésénél rosszhiszeműen járt el, mert tudnia kellett, hogy ez az ingatlan nem az adósa R. S. Bogity tulajdona, már pedig a telekkönyv csak a jóhiszemű jogszerzőt védi. Miért is stb. (901. okt. 1. 4848.) 20363. Marosvásárhelyi tábla: Az 1881. évi LX. t.-cz. 168. §-a értelmében a végrehajtást szenvedőtől külömböző az a harmadik személy, a ki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által az ingatlanra vagy ennek valamely részére vonatkozó dologi jogaiban sértve érzi; az ingatlan végrehajtás alá vonásának egészben vagy részben való megszüntetése iránt keresetet indithat. A jelenlegi esetben a helyzet az, hogy alperes részben való tévedésből M. P.-nek a csataszegi 1197.