Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

742 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK II. Törvény- 1872. évi XXXVI. t.-czikk, sem a fővárosi szabályrendelet hatósági nem rendelkezik, minthogy az 1896: XXVI. t.-cz. 42. és ügyek. 43. §§-ai szerint a törvényhatósági közegek alkalmazását, 42. §. 2. p-, akár választás, akár kinevezés útján történt az, végső fokban 19. § mindig a közigazgatási bíróság bírálja meg és igy lehetetlen, Tanácsi vá- hogy a törvényhozásnak szándéka lett voína csakis a tanácsi lasztás Buda- választás elleni jogorvoslatot kizárni vagy annak megbirápesten. lását a közigazgatási hatóságra bizni, minthogy végül az Analógia ki- 1872: XXXVI. t.-cz. 3. §-ából és az 1886: XXI. t.-cz. zárása. 81. §-ából következtethetőleg az 1872: XXXVI. t.-cz. 110. §-a értelmében a tanács csak a törvényhatósági bizottság helyett és annak nevében gyakorolja a választási jogot: ennélfogva a tanácsi választás a törvényhatósági bizottság választásával egy tekintet alá esvén, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §-a értelmében a tanács választási elj árasa ellen is bírósági panasznak van helye. Miután a hatásköri kifogást az 1902. évi május hó 31-én 33110/XII. fő. sz. a. kelt átiratában a kir. belügyminister is fentartotta, az ekként támadt hatásköri összeütközési esetet ministertanácsi döntéssel kell elintézni. Az 1896: XXVI. t.-cz. 42. §-ának 2. pontja csak a törvényhatósági bizottságnak választási elj árasa ellen ad a közigazgatási biróság előtti panasznak helyet, a székesfőváros tanácsának választási eljárása ellen tehát ilyen panasznak a törvény értelmében nincs helye. Kétségtelen ez annál a körülménynél fogva is, hogy a 42. §. 2. pontja zárjelben a székesfőváros törvényhatóságának rendezéséről szóló 1872. évi XXXVI. t.-czikknek azokat a §-ait, a melyekben szabályozott választási eljárás ellen bírósági panaszt enged, egyenkint felsorolja, ezek között (106., 111. és 112. §§.) azonban a 110. §-t, a mely a tanácsi választást szabályozza, nem említi. De még arra az esetre is, ha elismertetik, hogy ugyanazok az indokok, a melyek a bírósági védelemnek a törvény]tatósági bizottsági választás és a főispáni kinevezés esetére megadását indokolják, a tanácsi választás tekintetében is fennállanak, mégis a közigazgatási biróság hatáskörének ezen az alapon megállapítása nem lenne egyéb, mint a közigazgatási biróság hatáskörének a jog- és törvény hasonlatosság elvének alkalmazása útján való kiterjesztése, a melyet az 1896: XXVI. t.-cz. 19. §-a egyenesen megtilt. Nem lehet döntő súlyt helyezni a kir. közigazgatási bíróságnak arra az érvelésére sem, a mely szerint a tanács a választásban nem saját, hanem átruházott hatáskörben, a törvényhatósági bizottság helyett jár el, mert ennek az érvelésnek az 1872: XXXVI. t.-cz. 106. és 110. §-ának a hatásköröket szétválasztó rendelkezésével szemben nincsen megállható alapja.