Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)
652 MINISTERTANACSI HATÁROZATOK I. Egyéb kár. küldte az alsó-lendvai szolgabírói hivatalhoz, mely hatóság Jóhiszeműen 3616/885. sz. alatt az iratokat átküldte a nagy-atádi kir. vett és ható- járásbírósághoz, mert „G. I. kamaházi lakos az általa eladott ságilag ko- lovat mint bitangot az alsó-lendvai szolgabírói hivatal renrábbi tulajdo- delkezése folytán szerezvén meg, tulajdonává lett, amelyet nosának visz-Y. J. szintén jóhiszemüleg vévén meg, a lónak ez is igazolt szaadott ló tulajdonosává vált, minélfogva szobi K. J.-t csakis a vételvételárairánti árból fenmaradt 22 frt 95 kr. illeti, csak oly módon, ha kereset, hogy az ottani személyes bíróság előtt ezen jogát érvényesíti." Az alsó-lendvai szolgabírói hivatal által a 431/883. sz. a. kiállított hivatalos bizonyítvány szerint, mely az emlirett átirathoz csatoltatott, az alsó-lendvai szolgabírói hivatal rendeletéből 1883. évi február hó 20-án D. körjegyző által egy bitang ló adatott el nyilvános árverésen, melynek eladási ára vagyis 22 frt 95 kr. az alsó-lendvai kir. adóhivatalhoz 23/2. sz. alatt beszólgáltattatott, a tulajdonkópeni eladási ár 25 frt 50 kr, de élelmezési költség fejében levonatott 2 frt 65 kr. A nagy-atádi kir. járásbíróság 2664/883. sz. alatt az emiitett szolgabírói átiratot a vonatkozó összes ügyiratokkal együtt a nagy-atádi járás főszolgabírói hivatalához további intézkedés végett átküldte. A kir. ministerium az összeütközési esetet 1884. október hó 23. napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Az érintett ügy elintézése birói útra tartozik : F. J. vízvári lakos ugyanis a nagy-atádi járás szolgabirája által 1883. évi október hó 26-án felvett jegyzőkönyv szerint tulajdonképen a következő tényállást adta elő: A nagy-atádi országos vásár alkalmával (f. é. július hó 16-án) R. J. egy lovat adott el 61 írtért, melyet ő ugyanazon árért G. I-tól vett, ki a lovat — a mint az az alsó-lendvai szolgabírói hivatal által 431/883. sz. alatt kiállított bizonyítványból kitűnik — hatósági árverésen (ezt 1883. évi február hó 20-án a dobronaki körjegyző szolgabírói rendeletre telj esitette) 25 frt 50 kr.-ért vette. Nagy-Korpádon a lovat előbbi gazdája: K. M. felismerte és az ennek a nagy-atádi járás szolgabírói hivatala által visszaadatott, ő pedig kénytelen volt a vevőnek: R. L-nek a vételárt (61 frtot) visszaadni; miért is ő 61 frt kárt szenvedett. Ezen tényállás alapján F. J. azon kérelmet terjeszti elő, hogy G. I. kamaházi lakostól az általa neki fizetett 61 forint hajtassák be, az alsó-lendvai adóhivatalban letétben levő 22 forint 95 kr. (az árverésből befolyt összeg, miután a vételárból élelmezési költség fejében 2 frt 65 kr. levonatott) G.
