Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

624 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Erdei kár. rási főszolgabíróhoz 1900. évi nov. hó 16-án 224. sz. a. beCsemetekert- adott jelentésében azt adta elő, hogy a róm. kath. egyház ben elkövetett tulajdonában álló temetőterületet, a melyet ő a m. kir. állami károsítás, erdészeti hivatal rendeletére az egyház tulajdonát képező erdei tisztás hely befásitására szolgáló csemetekert létesitése ezéljából tölgyfamakkal beültetett, F. G. mócsi kir. járásbirósági végrehajtó sertései feltúrták, a makkot a földből kitúrták és a magágyakat hasznavehetetlenné tették ; kérte ez alapon a kár megállapítása végett bizottság kiküldését és 84 korona 20 fillérben felszámított kárának megtérítését. A főszolgabíró 1900. évi nov. hó 16-án 224. sz. a. a panaszt a mócsi kir. járásbírósághoz tette át, „mivel panaszló panaszlott megbüntetését nem kérte, csakis az okozott kár megtérítését és így panasza rendes kártérítési keresetnek nem volt veendő." A kir. járásbíróság 1900. évi nov. hó 19-én 1900. Sp. 534. sz. a. a panaszt a főszolgabíróhoz visszaküldötte, mert „azon előadott eset, hogy panaszlott disznói panaszló ültetvényében kárt tettek, az 1894. évi XII. t. ügyben szabályozott mezőrendőri, illetve a mezőgazdaságról szóló szabályok szerinti elbirálás alá esik; az idézett t.-cz. 102. §-ának rendelkezése szerint ugyanis ezen ügyekben a biráskodás azon esetben is a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, ha büntető kihágási eljárással nincs is együvé kapcsolva s itt az érték határt nem képez a hatáskör tekintetében. Az érték csak a 103. §. szerint akkor jön tekintetbe a hatáskörre nézve, midőn a kárral együtt a kihágás megbüntetése is fenforog." E szerint a mócsi kir. járásbíróság és Kolozsmegye mócsi járásának főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merülvén fel, a földmivelésügyi minister 1900. deczember hó 31-én 98867/VI1. i. sz. a. kelt átiratában az ügynek ministertanáesi eldöntését kérte. A közölt tényállásból kitünőleg az a csemetekert, a melyben a károsítást a panasz szerint elkövették, a kir. erdészeti hivatal utasítására és közreműködésével állíttatott elő és az erdőgazdaság czéljaira szolgál, következésképen az abban elkövetett károsításra nézve az erdőtörvény (1879 : XXXI. t.-cz.) szabályai alkalmazandók. Minthogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe az erdei kihágás illetőleg kártétel csak akkor tartozik, ha az okozott kár összege 60 koronát nem halad tul (1879: XXXI. t.-cz. 69. §. b) ebben az esetben pedig a panaszolt kár öszszege ezt a határt meghaladja. Minthogy ettől eltekintve, a panaszos büntetést nem kért, a panaszolt károsítás pedig az 1879. évi XXXI. t.-cz. 109., 110. ós 116. §-aiban felsorolt, hivatalból üldözendő kihágások közé nem tartozik: minthogy e szerint a kártétel magánjogi természeténél