Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG 4:: zési bíróság ugyanis Ítéleti tényállásában megállapította, hogy Szerződés, alperes nagyobb kiterjedésű ingatlanát felpereseknek és több Szóbeli Nőtársának az ideiglenes szerződés megkötésekor eladván, ekkor áOapodás a szerződő felek azt a szóbeli kijelentést tették, hogy az írásbeli szereladott ingatlanon a vadászati jog gyakorlása a szerződés ződés mellett. keltétől számítva 15 évig az eladónak jogában áll, a nélkül azonban, hogy a vevők a vadászati jog gyakorlatából kizarattak volna, és hogy a végleges szerződés megkötésekor nem történt szóbeli kijelentés arról, hogy felperesek a vadászat gyakorlásából kizárattak volna. Afelebbezési bíróság kiindulási pontja az, hogy a végleges szerződés aláírásakor nem tétetvén szóbeli kijelentés, mely a szóbeli megállapodástól eltérő rendelkezést tartalmazott volna, a szerződésnek a szóbeli megállapodástól eltérő rendelkezése hatálytalan. Ez a kiindulási pont azonban téves, mert az írásba foglalt szerződés érvény <> séfjének nem szükségképeni feltétele az, hogy azt szóbeli megállapodás előzze meg, hanem a szerződésben foglalt megállapodások akkor is kötelezővé válnak, ha annak tartalmáról a szerződő felek tudomással bírnak és annak tartalmát ismervén, bár szóbeli kijelentést annak elfogadása iránt nem nyilvánítanak, azt mégis tartalmának ismerete mellett aláírják. Minthogy tehát a felebbezési bíróság tényállása nem tartalmazza azt, hogy felperesek a '/. alatti szerződés aláírásakor 2-ik pontjának tartalmára nézve megtévesztettek volna, ellenben felperes vevők a felebbezési bíróság részéről kifejezetten elfogadott elsőbirósági tényállás szerint a 7. alatti végleges szerződés aláírásakor tudták azt, hogy annak második pontja azt tartalmazza, hogy az eladott ingatlanon a vadászati jog kizárólagos gyakorolhatása 16 év tartamára az eladó alperes részére tartatott fenn s ennek ellenére azt mégis minden fentartás nélkül aláírták, ebből jogszerűen következik, hogy a szerződés megtámadott része reájuk kötelezővé vált, következően a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint a szóban forgó szerződés 2-ik pontjának rendelkezését a végleges szerződés előtti megállapodásra tekintettel, hatálytalannak jelentette ki, nyilván jogszabályba ütközik, ehhez képest azt meg kellett változtatni és felpereseket keresetükkel elutasítani . . . (900. decz. 12. 1. (i. 488.) 19551. Curia: Afelebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint . . . alperes azzal védekezett, hogy 2860 kor. vételárból az ingatlan vételár tulajdonképen csak 1200 kor. volt hogy az ezt felülhaladó összegből 1400 kor. az elsőrendű felperes nevére szóló italmérési engedélynek az alperes részére való átíratásáért köttetett ki; az utóbbi 1400 kor. összegei azonban alperes azért nem köteles felperesnek megfizet 111. mert elsőrendű felperes az italmérési engedélynek alperes nevére való átíratását kieszközölni képes nem volt s arra való tekintettel, hogy alperes a felperesnek már 1460 koronát megfizetett, holott az ingatlan vételára csak 1200 korona