Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

F>6_> MINISTERTANÁCSI HATÁROZAT* >K I. Cselédi szol- szempontból elutasittatott, mert a fenforgó eset nem tartozik gálát. ;lz 1884: XVII. t.-cz. 176. §-ában felsorolt esetek közé. Előre meg Ekkor, 1900. évi deczember hó 7-én 7416. sz. a. a deési nem határo- városi főkapitányhoz fordult a felperes keresetével, a főkapizott bérért tel-tánj azonban 1901. évi január hó 11-én 46. sz. a. kelt hajesitett szol- tározatával őt szintén elutasította, mert „a 200 korona kövegálat. teles szerződésen alapuló magánkövetelést és nem cselédbért képez, a mi kitetszik a szerződós tartalmából is, a hol K. N. nem mint cseléd, hanem mint fogadott leány szerepel ós nincs is beigazolva semmi által, hogy cseléd lett volna/' A felperes már most 1901. évi február hó 17-én 1901. Sp. II. 71/1. sz. a. ismét a kir. járásbíróság előtt perelte özv. E. J.-nét és általa képviselt kiskorú gyermekeit a szóban levő 200 korona és jár. iránt, de a biróság az 1901. évi június hó 27-én 1901. Sp. 1. 437/4 sz. a. hozott végzésével a tárgyalást az 1893: XVIII. t.-cz. 44. §-a alapján felfüggesztette és a felperest arra utasította, hogy a felmerült illetékességi összeütközés felett a kir. ministerium határozatát eszközölje ki. A felperes 1902. évi szeptember hó 17-én 1902. PV. 262/1. sz. alatt a kir. járásbírósághoz beadott kérvényében a hatásköri összeütközés eldöntését és a kir. biróság hatáskörének megállapítását kérte. Az eljárást a kir. biróság hatáskörébe kellett utasítani, egyfelől azért, mert az 1884: XVII. t.-cz. 176. §-ának esete ezúttal fenn nem forogván, iparhatósági eljárásról nem lehet szó, másfelől pedig azért, mert a felperes nem tekinthető cselédnek és szolgálati bér iránti követelése nem cselédbérkövetelés, a melyre nézve az 1876: XIII. t.-cz. 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörét lehetne megállapítani. A cselédszerződésnek ugyanis az 1876: XIII. t.-cz. 1. §-ában foglalt meghatározás szerint lényeges alkateleme az, hogy a kötelezettség háztartási személyes és folytonos szolgálatoknak legalább is egy havi időtartamon át bérért való teljesítésére irányuljon, következésképen a szolgálat, a melyet nem a szolgálati időhöz mérten előre kialkudott vagy az 1S76: XIII. t.-cz. 26. és köv. §-ai értelmében megállapítható bérért teljesítenek, cselédi viszonyt nem létesít és az ennek ellenértékeként követelt szolgálati bér cselédbérnek nem minősithető. Minthogy pedig — nem is tekintve azt, hogy a kereset alapjául vett kötelezvény sem nevezi a felperest cselédnek, hanem fogadott leánynak — a felperes keresetében a fent előadottak szerint nem cselédbérnek minősithető követelést, hanem előre meg nem határozott időn át teljesítendő szolgálat fejében utólag kötelezett jutalmat kíván érvényesíteni, követelése az általános magánjogi elvek alapján Ítélendő meg és bírói hatáskörbe tartozik.