Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

CSELÉ Dl SZOLGÁLAT. 557 kozott törvényszakasz és még az idézett t.-cz. 1-ső §-a értelmében is annál kevésbé tartható, miután az idézett t.-cz. 69. §-a szerint megkívánt cselédkönywel sem birt; és ' mert ennélfogva az 1876: XIII. t.-cz. 115. §-ának intézkedései szerint a közigazgatási hatósági kör ezen ügyre kizártnak veendő s az, mint közönséges magánjogi követelés, a törvény rendes útjára volt utasitandó. A hatáskört a kereseti előadás alapján kell meg- A hatáskori bírálni. " Un's,h df Betegápolónak és gazdasági felügyelőnek napidíj ííí^ 2^ mellett mezőgazdához szerződött egyén sem nem cse- betegápoló és léd, sem nem napszámos, sem nem mezei munkás, gazdasági, félmihez képest jogviszonya az általános magánjogi s/a- ügyelő nem bályok szerint lévén megítélendő, díjkövetelése a bíró- cseléd. ság hatáskörébe tartozik. (1888. márcz. 17 1888. évi 904-2.(1. M. 1888. évi 12933/VII. B. M. sz.) Tényállás: K. ,J. kalaposmester a nagykőrösi kir. járásbirósághoz 1886. évi 3153. p. sz. alatt benyújtott keresetében azt adta elő, hogy N. K. F. mezőgazdával szóbelileg akként egyezett meg, hogy ez utóbbi neki mint betegápolónak s gazdasági felügyelőnek 2 frt napidijat fizessen. A felperes ál Utólag ily módon teljesítette is szerződési kötelezettségéi L885. okt. 18-ától decz. 13-áig és 1886. márcz. 7-étől aug. 29-óig, tehát 222 napon át, a nélkül, hogy a kikötött dijat megkapla volna, miért is az alperesnek 444 frt s járulékaiban elmarasztalását kérte. A nagykőrösi járásbíróság 1886. okt. 2-án 3441. p. sz. alatt leszállította saját tárgyi illetékességét, meri felperes mint „folytonos szolgálatban levő és személyes munkálkodásra kötelezett, másnak, mint az 1876: XIII. t.-czikkben jelzett cselédnek" nem tekinthető és így az ügy elbírálására nem a kir. bíróság, hanem a közigazgatási hatóság illetékes. A budapesti kir. Ítélőtábla 1886. okt. 27-én 44573. p. sz. a. helybenhagyta az első bíróság végzését indokainal fogva. H. J. erre a nagykőrösi rendőrkapitányhoz fordult, a ki azonban 1887. febr. 9-én 525. sz. a. elutasította 01 keresetével, mert panaszló maga sem állítja, hogy cseléd volt, sőt a kir. járásbíróságnál folytatott perben világosan beismerte, hogy nem volt cseléd, de az nem is lehetett, mert folytonos munkálatokat nem teljesített, sőt panaszlottnál nem is lakott; s tekintve, hogy mezei munkásnak sem tekinthető, mert a cselédtörvény 85. §-a ellenére Írásbeli szerződéssel