Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

36 DÖLOGJOG. Úrbéri jog- közti jogviszonyt curiális viszonynak, holott az magánszerviszonyok, ződéses viszony. Habár kétségtelen, hogy a majorsági zsellér Majorsági s a Volt földesúr, továbbá a taksás censualista s a földtulaj zsellérbirtok donos közti jogviszony eredetileg magánszerződésen gyökemegváltása. rezik, mindazáltal alperesnek ez a panasza is alaptalan, mert a felebbezési bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállása szerint felperes és jogelődei a peres telket már az 1836. évtől birják, attól folyton évi 2 frt 52 kr. taksát fizettek s az ingatlan átengedése határozatlan időre történt, ezek a megállapított tények pedig magukban foglalják azokat a feltételeket, melyekhez az 1896 : XXV. t.-cz. 2. §-a a peres birtokterületet terhelő szolgálmány megválthatását kötötte, a mennyiben a földtulajdonos be nem bizonyítja, -hogy a birtokterület átengedésénél a visszavétel joga fentartatott, ezt a jogkérdést pedig a felebbezési biróság helyesen döntötte el, mert egymagából abból a ténykörülményből, hogy pontatlan fizetés, vagy be nem váló magaviselet esetében felperest illetve birtok elődeit a peres telekből kitelepíteni lehetett, a visszavételi jogot fen tartottnak tekinteni nem lehet. Panaszolja végül alperes, hogy az által is jogszabályt sértett a felebbezési biróság, hogy a felperes illetve jogelődei által a templom körül teljesített szolgálatok értékét a váltság tőke megállapításánál számításba nem vette. Ez a panasz szintén alaptalan; mert a felebbezési biróság tényállása szerint felperes és birtokelőde a peres telek után taksa gyanánt csak az évi 2 frt 52 kr. készpénzt fizette s mert a hol 1886-tól készpénz fizetés volt gyakorlatban, az évi tartozás mennyisége az erre a 10 évre eső átlag szerint állapittatik meg. (1896 : XXV. t.-cz. 6. §.; 900. decz. 28. I. G. Zs. 4.) 19543/a. Curia: G. György és Ny. János felperesek felebbezési biróság ítéletét, mely szerint az általuk birt ingatlanok megváltására irányuló keresetükkel elutasittattak, az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontjára való hivatkozással azon az alapon támadják meg, hogy a felebbezési biróság az 1886: XXV. t.-cz. 4. §-ának 1. pontját velük szemben helytelenül alkalmazta illetve helytelenül mondotta ki, hogy a felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő. Nevezett felpereseknek ez a panasza alaptalan; mert nem vitás, hogy a panaszlók belsőségein álló lakóházak a volt földesúr tulajdonai; az. 1896 : XLV. t.-cz. 4. §-ának 1. pontja pedig azt rendeli, hogy a belsőség esetleg azzal együtt átengedett külsőség megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhető, ha a belsőségek, a felülépitmény a volt földesúr tulajdona és mert a törvény most idézett helyén használt felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő. Nyilvánvaló ez abból, hogy a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról szóló törvényjavaslat 3. és 4. §-át a törvényhozás változtatás nélkül fogadta el (1896. évi XXV. t.-cz. 3. és 4. §.) ejavaslat 3. és 4. §-ának indokolása pedig azt tartalmazza,.