Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

TANÍTÓI ILLETMÉNY e nem lehet annak helye, hogy egyrészt a bíróságnak a Kegyúr. * kötelezettségek szempontjából keletkezett döntése, másreszt szony. ugyancsak a kérdésnek a jogok szempontjából közigazgatási Kegyuraság uton történt eldöntése között a kiindulás alapjára vissza- elismerése. vezetendő összeütközés álljon be. A bíróság csak akkor háríthatná el a szóban forgó esetben a kegyúri kötelezettség kérdését, ha döntésének hatálya kiterjedhetne a kegyúri viszony jogi létezésének összes közjogi vonatkozásaira, s ha ily módon praejudiciumot alkothatna a kegyuraságból származó jogok igénybevételére is, melyeknek érvényesítése nyilván a birói hatáskörön kívül esik. Ily hatálya a birói Ítéletnek nincs és nem lehet, és ezért a bíróság semmi vonatkozásban sem bocsátkozhatik a kegyúri viszony keletkezésének eredeti alapja tekintetében felmerült vita elbirálásába. Igen természetes, hogy az esetre, ha az első eredeti kegyúri viszonynak létrejötte közigazgatási úton megállapítást nyer, közigazgatási úton állapítandó meg az is, hogy a kegyúri jognak ki az alanya. Mert kegyúri viszony létrejötténél meg kell lenni akár a természetes, akár a jogi személynek, a ki vagy a mely a magán kegyúri jogot megszerezve, a jogoknak gyakorlására és a kötelezettségeknek teljesítésére hivatott. Már pedig nem képzelhető és gyakorlatilag is kivihetetlen a hatáskörök olyan megosztása, hogy egyfelől a közigazgatási útra tartozik annak kimondása, létesült-e valamely egyházzal szemben a kegyuraság, másfelől pedig a polgári bíróság ítélkezzék a felett, hogy az így megállapított kegyuraság kit illet meg. Az első eredeti kegyúri viszony létrejöttének megállapítására egyedül hivatott közigazgatási hatóságoknak tehát arra nézve is tárgyi illetékességgel kell birniok, hogy ily esetekben a jog alanyát megjelöljék. Az a körülmény, hogy a midőn a fennálló kegyúri viszonyból egy meghatározott személyre háruló kötelezettség jogi alapja nem vitás, a kötelezettségnek megfelelő szolgáltatás kérdése szintén a közigazgatási útra tartozik s közigazgatási üg}^ként intézendő el, nem szolgálhat akadályul a tekintetben, hogy akkor, a midőn a kötelezettség jogi alapja vitás, a vita azt a jogi viszonyt érinti, melyet közjogi tények alkotnak meg, és így a kérdés közjogi ügyként intézendő el: az ilyen kérdésben a fennálló hatósági szervezetnek megfelelő közigazgatási hatáskör jusson érvényre, mert az ügynek az előbb emiitett esetben más a jogi természete, mint az utóbb emiitett esetben, s ez okból a két közigazgatási hatáskör nem fedi és így ki sem zárja egymást. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy a jelen esetben az a kórdós képezi a vita tárgyát, vájjon a szentkirály-szabadjai plébániára nézve keletkezett-e egyátalán kegyuraság vagy nem ? tekintve, hogy e kérdésnek eldöntése a legfőbb kegyúrtól, illetőleg annak mindenkori kormányától el nem vonható M&rkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XIII.