Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

ÚT CG VEK. 493 12. Beltelekhez vezető bejáró út tulajdonjogának meg- Útügyek állapítása iránt indított ügvben az eljárás bírói útra r" . vezető bejarn tartozik. -f tuiajdon. (1901. február 27. 79001900. LM. sz. ; 1901. évi 7499 IV a. B. M. ; joga. 1901. évi 5063/1. K. M. sz.) A kir. ministerium L. I. tiszakürti lakosnak R. L. tiszakürti lakos ellen ingatlan tulajdonának elismerése iránti ügyében a szolnoki kir. törvényszék és Jász-Nagy-KunSzolnok megye alispánja között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1901. évi február hó 27-ik napján tartott tanácsában az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következően határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokol-. I. L. I. tiszakürti lakos Jász-Nagy-KunSzolnok megye tiszai alsójárásának főszolgabirája előtt az 1891. évben panaszt emelt R. L. tiszakürti lakos ellen a miatt, mert R. L. az ő beltelkéhez vezető bejáró útjára az esővizet leereszti s ezzel őt az út szabad használatában akadályozza. A főszolgabíró 1892, évi február hó 17-én 395. kig. L891. szám alatt kelt határozatával a panaszost elutasította azzal a kérelmével, hogy R. L. az esőviznek a panaszos telkéhez vezető útra való leeresztésétől tiltassék el, mert a panaszos kérelmének csak akkor lehetett volna helyet adni, ha igazolta volna, hogy a kérdéses bejáró út az ő tulajdona és nem uteza. azonban a községi elöljáróság nyilatkozata szerint a bejáró községi tulajdon, tehát uteza s tekintve, hogy tulajdonjogi kérdésekben a főszolgabíró különben sem hozhat határozatot, mindaddig mig a község a bejáró utczai jellegét követeli s annak tulajdonjoga panaszos részére birói Ítélettel meg nem állapittatik, annak utczai jellege elismerendő s fentartandó. A főszolgabírónak ezt a határozatát a vármegye alispánja 1892. évi márczius hó 27-én 5732. szám alatt kelt határozatával azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a panaszost tulajdonjogának érvényesítése iránt a rendes bírósághoz utasította. II. L. I. erre 1892. évi október hó 20-án 4391. szám alatt a kunszentmártoni kir. járásbíróságnál sommás visszahelyezési keresetet adott be R, L. ellen, a melyben azt is előadta, hogy a kérdéses bejáró Tiszakürt község elöljáróságának 1807. évi márczius hó 21-én kelt testimoniáhV levele szerint szépapja L. J. részére a T. G. udvarán keresztül volt bejárója helyett hasittatott ki és adatott át és így az az ő beltel kének az alkotó része.