Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

u j,J Ml.JOG. 25 sem a törvény idézett rendelkezései alá nem esik, sem jelen A szolgalmak, per tárgyát nem képezi. Ott tehát, hol mint jelen esetben, aKikötés toeg: 39507185. rendelet értelmében szabad kikötő létesíttetett, a beru- engedésén < házások kérdésétől eltekintve, nem a vitatott földesúri jog, hanem szolgalmai a parti birtok lehet az a jogczim, mely a díjszedésre való igényt megállapítja, mert a törvény 5. §-a fentartotta ugyan a mederre, partra, szigetre és iszapolásokra nézve magánjogi czimen szerzett jogokat, de nem tartotta fenn a földesúri jogból származónak vitatott kikötői díjszedési jogot, minthogy különben a szabad kikötést, mint föltétlen szolgalmat meg nem állapította volna. Arra nézve tehát, hogy az Ercsi községben az idézet rendelet folytán létesített kikötőben szedhető dijak kit illetnek, egyedül a birtok tulajdona lehet az irányadó és az ellenkező felfogást a felperes által idézett curiai határozatok sem támogatják, mert a Curiának 1884. évi 8436. sz. a. kelt Ítélete, a fővárosnak a kir. kincstár ellen a partrév és kikötőjog iránti perében, a főváros igényeit a parti birtok tulajdonjoga alapján állapította meg, a Curia 11050/93. sz. a. kelt Ítéletében elbírált perben pedig Nagy-Becskerek város és annak egyes lakói között éppen a partterület tulajdonjoga és nem a szabad kikötőben gyakorolt díjszedés joga volt vitás és nyert a perben az alperes város javára eldöntést és mert végre a Curiának 40. számú teljes ülési határozata a révjogra vonatkozik, mely különben az 1890. évi I. t.-czikkben nyert ujabb szabályozást, a nélkül, hogy ebben a törvényben a kikötői díjszedési jog, mint felperes állítása szerint a révjog egyik alkotó része, a törvény intézkedéseinek tárgyát képezte volna. A mi ezek után azt a kérdést illeti, hogy az ercsii Dunapartnak közvetlenül az ercsii belhelyek mellett fekvő az a része, melyen felperesnek a 47. a. vázrajzon történt megjelölése szerint, a szabad kikötő létesíttetett, felperes tulajdonát képezi-e? ezt a tulajdonjogot felperes be nem bizonyította, pedig abból a törvényes rendelkezésből, hogy a község e czélra saját partját tartozik kijelölni, folyik az a 37 a. miniszteri határozatban is kiemelt vélelem, hogy a kijelölt hely a község tulajdonát képezi, ezzel szemben pedig a bizonyítás felperest terhelte, ki a szóban forgó partra nézve sajál tulajdonjogát vitatta. Arja nézve, hogy ez a tulajdonjog felperes által bizonyítva nem lett, a Curia is elfogadta a másodbiróság által felhyzott indokokai, annál inkább, meri a 48. alatti térképen fekete B) és C) betűkkel, a 47. a. \ázrajzon pedig D) és E) hetükkel jelölt, a községet átszelő ér áthidalásával egymással összekötött, különben pedig részben községi belheiyek között, részben pedig azok mellen fekvő terek, sem a part azon részétől, melyen a kikötő létesíttetett, sem pedig a községi utaktól és utezáktól elhatárolva nincsenek, hanem mindezek a területek felperes okiratai szerint egy összefüggő egészet vagyis közlekedési utakat, utczákat, tereket látszanak képezni, mint ilyenek pedig