Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG állapította meg, hogy a szóban forgó birtokrészletek a te- Tulajdonszer lekkönyvi térképen mint közutak vannak feltüntetve. Azon- zése és elbán ez a panasz sem alapos, mert a 6. sz. alatt becsatolt vesztése, telekkönyvi másolat és 7. sz. alatti telekkönyvi térkép sze- Köztulajdon. rint az egész birtoktest a telekkönyvi helyszíni felvételkor DMöutak, csak egy helyrajzi számot nyert, miből az a jogi következtetés vonható, hogy abba idegen, magán- vagy köztulajdon beékelve nem volt, hanem azon csakis magánjellegű dülőutak létezhettek; már pedig a mayán jellegű didöutak czéljára szolgáló terület egymagában az által, hogy az idegenek által is közlekedési czélokra használtatik, köztulajdonná nem válik. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet felperesek szerint megállapította a szóban forgó területek közúti jellegét, mindamellett abból azt a következtetést vonta le, hogy az utak adásvétel tárgyát képezhették. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert a felebbezési biróság a tanúvallomások alapján nem azt állapította meg, hogy az utak közmunkával tartatnak fenn, következésképen, hogy azok közút jellegével bírnak, hanem ellenkezően, hogy azokat a tulajdonosok tartják fenn, a miből jogszerű következtetés vonható arra, hogy az utak használata által a tulajdonos jogai nem érintettek. (I. G. 255/900. aug. 30.) 19518. Curia : A tulajdonjog törlése iránti perekben a Tulajdonjog megtámadott nyilvánkönyvi jog tekintetében telekkönyvileg érdekelt törlése iránti felek perbevonandók. s ez mellőzhetlen annálfogva, mert külön- perben a perben nem álló fél nyilvánkönyvi jogára az Ítélet hatálya ki nem terjed; következésképpen a tulajdonjognak esetleg elrendelt kitörlése a perbe nem vont nyilvánkönyvi tulajdonossal szembén telekkönyvileg nem is foganatosítható, Alperes tehát a peritjitás alkalmából nemcsak az alapperbeli pernyertes felperest, hanem ennek nyilvánkönyvi jogutódát, I. P.-nét is perbevinni tartozott volna és pedig annál inkább, mert az alapperben 4128/96. szám alatt hozott végzéssel is értesíttetett a jog-átháramlásról. Nem szolgálhat e tekintetben alperes mentségéül az a körülmény, hogy a perújítás folyamatban léte nvilvánkönyvileg följegyeztetett, mert ez a följegyzés már a tulajdonjognak I. P.-né javára történt bekebelezése után rendeltetett el s különben is a perföljegyzést tartalmazó végzés I. P.-né részére nem kézbesittetett. Alperes tehát perujitási keresetével ebből az alaki okból elutasítandó volt. (902. márcz. 11. 4764. sz.) 19519. Curia: Felperesnek az a panasza, hogy a feleb- Elbirtoklás. bezési biróság anyagi jogszabály sértésével mondotta ki az alperesek elbirtoklását jogszerűen bekövetkezettnek, alaptalan. A felebbezési biróság ugyanis elfogadta az elsőbirósáii ítéletében megállapított azt a tényállást, hogy a kereseti ingatlan jutalékokat az alperesek jogelőde néhai L. L. és ennek elhalta után az alperesek 1858. év óta állandóan birto-