Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG fürdőhelyen mint vendég 6 nap óta tartózkodott és a szállodá- Kártérítés, ban, a hol szállva volt, P. J. néven szerepelt és hogy e néven A posta feleneki közönséges levelek a pénzeslevél érkezte előtti időben lőssége a lekézbesittettek. E tényállás alapján azt kell megállapítani, vélhordó twes hogy a levélhordónak nem volt kellő oka az átvevőt ismert- kézbeaüésébol nek tartam és az átvevőnek a czimzettel való azonosságát, eredő táréri teltenni. Az a körülmény, hogy valaki egy fürdőhelyen hat napja tartózkodik és a szállodában valamely néven szerepel, a körülmények gondos mérlegelése mellett csak annyit jelent, hogy a szállodába szálló vendég a kérdéses néven jelentkezett és igy ez a körülmény a személyazonosság ismeretének feltételezésébe nem elégséges. Nem elégséges erre az a körülmény sem. hogy az átvevő a 6 napi ot1 tartózkodás alatt egyszerű leveleket kapoti. mert alperes nem is állította, hogy a korábbi levélkézbesítések alkalmával a levélhordó vagy más postai közeg az átvevő személyazonosságáról meggyőződött, e nélkül pedig a korábbi levélkézbesítések megtörténte sem bizonyít többet, mint azt. hogy az átvevő a szállodában a ezimzetl neve alatt jelentkezett. Csak ennyit és nem többet jeleni az is. hogy /'%v I. Gy. vendéglős a kézbesitési okmányt mint tanú aláirta, •z. | •< J mert, abból, hogy egy fürdőhelyi vendéglős egy rövid idő óta olt tartózkodó vendéget bizonyos név alatl ismer, nem követ- V% kezik. hogy a vendég személyazonosságál is ismeri, azt pedig V^«° alperes nem is állította, hogy a levélhordó J. Gy. vendéglős nél az iráni tudakozódott volna, hogy vájjon J. Gy. az át c\öi személyesen ismeri-e? Minthogy e szerint a levélhordó a körülmények gondos mérlegelése és kellő gondosság kifejtése mellett nem tarthatta az átvevő személyazonosságál ismertnek »'is igazoltnak, ennélfogva a kézbesítés élőit az átvevő személy azonosságának szabályszerű igazolásál kelleti volna követelnie. Minthogy pedig a levélhordó ez1 elmulasztotta és a pénzeslevelel a czimzettel nem azonos átvevőnek kézbesítette, ennélfogva alperes a pénzeslevél értékél a Postai Tarifák IV Rész 22. §. I. b) pontjában és 22. §. 3. pontjában a téves kézbesítés esetére megszabott felelősségi szabály értelmében megtéríteni köteles. Alperes azzal is védekezett, hogj felperes a pénzeslevél elküldése körül a rendes gondosságot elmulasztotta és az alperes azi a kérelmet adta elő, hogy a felmerült kár a lelek között megosztassék. Felperes szerint alperes a rendes gondosságot az által mulasztotta el, hogy a pénzeslevelet a Deutsch-Altenburgból érkezei! ál P. J. aláírásával ellátott egyszerű levél folytán postára adta. a nélkül, hogy a levélen levő aláírás valódiságát megvizsgálta volna. E tekintetben Sch M. és G. tanuk egybehangzó vallomásából kitűnik, hogy az ál P. levele vételekor követett eljárás megegyezett a felperes szövetkezetnél egyéb esetekben szokásos eljárással. E tanuk szerint a felperes szövetkezeinél a pénzkiadás körül az az eljárás szokásos, hogy a szövel kezei igazgatósága a szövetkezeti tagok betétét egyszerű