Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG lfl keletkezett és ilyen módon akkor több munkás a inunkat Szolgalati megszüntette; megszüntette ilyen módon akkor felperes is a szerződés, munkát és felperes további munkára az 1900. évi július hó Sirikeban 6-ik napján jelentkezett alperes gyárában, de felperes ebbenva^ részvétel a sztrájkban nem mint bujtogató vagy másokra erőszakoskodó »""•> ok az vett részt, hanem mint olyan, ki az általános sztrájkhoz elbocsátásra. csatlakozott; továbbá ama tényállás szerint alperes a felperest azért, mert ama sztrájkban résztvett, felmondás nélkül elbocsátotta és felperes akkor, a mikor a sztrájkhoz csatlakozva a munkát megszüntette, egészen munkaképtelen nem volt, ellenben a felebbezési biróság Ítéletében tényként nincs megállapi'va az. hogy felperes a sztrájkban részvételre valamely arra alkalmas tettleges erőszak által kényszeríttetett volna. A felebbezési biróság jogosnak tartotta ugyan azt, hogy alperes felperest e sztrájkban részvétel okából felmondás nélkül elbocsátotta, azonban ennek ellenére alperest a kereseti kérelemhez képest mégis elmarasztalta, mert azt, hogy felperes a sztrájkban résztvett és e miatt alperes részéről felmondás nélkül el is bocsáttatott, nem találta jogilag alkalmasnak arra, hogy felperes egyúttal a nyugbérhez való igényt is elveszitse. A felebbezési biróság ez utóbbi jogi döntésének azonban nincs megállható alapja. Az ipartörvény 162. §. szerint összebeszélések, melyekkel munkások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat nagyobb bér megadására kényszerítsék és általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazok az egyezmények, melyekkel azoknak támogatása ezéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakitanak, tehát a sztrájk jogérvénynyrl nem bírnak, továbbá az ipartörvény 164. §-a szerint a sztrájkban jelentkező bizonyos cselekmények büntetendők ; hasonló rendelkezést tartalmaznak a sztrájk tekintetében egyéb munkásokra nézve az 1898 : II. t.-cz. 65. ós 68. §§., az 1899. évi XLÍ. t.-cz. 31. §-a, a/. 1899. évi XLII. l.-cz. 18. §-a, az 1900. évi XXVIÍ. t-cz. 20. §. és az 1900 : XXIX. t.-cz. 30. §-a is. Minthogy tehát tételes törvényeink a sztrájkban való részvételt ekként szabályozzák, az a részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek tekintendő és mint ilyen, magánjogi igényekre nézve oltalomban nem részesíthető; következésképen azt a részvételt jogilag nem mentesiti az, hogy esetleg erkölcsinek vélt kényszerből keletkezett és hogy a munkabéremelés kieszközlésének szokáso' módja; és igy a munkás részéről a sztrájkban való részvéte! következtében történt munkamegszüntetés nyilván igazolatlan. Már pedig az ipartörvóny 94. illetőleg 111. §. és a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint az alperesnél irányadó munkarend 4. £ értelmében a munkás felmondás nélkül azonnal elbocsátható akkor is, ha egy egész munkanapon át igazolatlanul szünetel; ez az eset pedig a fent kifejtettek szerint felperesre nézve fenforog és igy alperes felperest felmondás nélkül jogosan bocsá-