Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI J< M 14! den igénye felmondás nélkül megszűnik, el kellett utasítani felperest azzal a felülvizsgálati kérelmével, hogy az elbocsájtást követő 6 hóra, mint jogszerű alap nélkül vett felmondási időre alperes az ő szolgálati illetményeinek megfizetésére köteleztessék. Az ekként elutasított felperesi kérelemben azonban, mint kevesebb, benfoglaltatik az a kérelem, hogy arra a 6 hóra is felperes javára a nyugdij-illetménye Ítéltessék meg: ez a kérdés tehát felperesnek a további három hóra vonatkozó nyugdijilletményére irányult kérelmével kapcsolatosan e helyen eldönthető ... A 4. a. okirat szerint felperes szolgálatából büntetésképen fegyelmi utón azért bocsáttatott el, mert az 1895. évi július havi pénztárki vonatba 1315 korona 27 fillér olyan kiadást vett fel, a mi egy előbbi idejű pénztárkivonatba már kiadásként elszámolva volt, annak ellenére, hogy a másodszor történt elszámolásra alkalmazottjai részéről figyelmeztetve volt és habár a kellő adatok rendelkezésére állottak, a kétszer történt felszámításról meg nem győződött és mert egyik alkalmazottat, a ki 260 koronát az alperes megkárosításával a maga javára fordított, fegyelmi eljárás alá. nem vonta, hanem ezt az esetet alperes előtt elhallgatva, megelégedett azzal, hogy az az alkalmazott lemondási kérvényét adja be, azonban felperes utóbb annak az alkalmazottnak megtartásai ajánlotta annak ellenére, hogy egj másik alkalmazott ellen, ki engedélyezett szabadságát öt nappal túllépte, felperes felfüggesztést alkalmazott és alperesnél elbocsátást sürgetett. A fegyelmi határozatban a felperes terhére rótt ezek a cselekmények, ha jogszerű alapul vétettek is arra, hogy alperes a felperes irányában bizalmát elveszítette és ennek következményeként felperest szolgálatából büntetésképen elbocsátotta, jellegüknél fogva nem bírnak olyan sulylyal, hogy felperes nyugdíjigényének elvesztését is maguk után vonhatnák; mert a fegyelmi határozatban, de a felebbezési bíróság ítéletében sincs megállapítva az, hogy felperes valóban meg is győződött arról, hogy az 1315 korona 27 fillérnek az L895. évi július havi pénztárki vonatban kiadásként felszámítása másodszor történt és így az a felszámítás jogilag nem tekinthető olyannak, hogy azzal felperesnek szándóka egyenesen az alperes vagyoni megkárosítására irányult; e nélkül pedig az a másodszor történt felszámítás jogilag a felperes vétkes gondatlanságánál súlyosabban nem minősíthető; ehhez járul, hogy a fegyelmi határozatban és a felebbezési bíróság ítéletében ama felszámításból kifolyóan alperesnek tényleges károsodása sincs megállapítva és a felperes terhére rótt mindkét cselekményben érintett vagyoni érték felperesnek az A) alatti okirat szerint szolgálati köréhez viszonyítva aránytalanul csekély lévén, alperesnek veszélyeztetett vagyoni érdeke lényegtelennek jelentkezik; ilyen körülmények között tehát, külön szerződési kikötés hiányában, felperes ama cselekményekért Szolgálati szerződés Magám a'l Lalát fegyelmi jogköre és /ii/aydijiiilététének perét* hetönéife