Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI Ji Hi Haszonbérlet Vüit, ellenben azt az alperes maga sem állítja, hogy M Haszonbér, említett tényeket ugyanakkor a felperesek is ismerték. Ezek szerződés sem- szerint a felek között létrejött haszonbéri szerződés az alperes missége és a: részéről tudva lehetetlen szolgáltatásra irányult, ellenben i ebből ered,' felperest a szerződés megkötése körül vétkesség nem terheli. kárköreteles. Minthogy a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis, semmis a felek között létrejött haszonbéri szerződés is, a mely foganatba nem ment. Már pedig ha a szerződés a szolgáltatás lehetetlensége miatt semmis, tehát foganatba nem ment, az a fél, a ki a szolgáttatás lehetetlenségét a szerződés megkötésekor tudta, a szerződés megkötéséből eredő kárt köteles megtéríteni a nem vétkes másik szerződő félnek és e tekintetben csak a korlátolás áll fenn, hogy a nem vétkes fél kár fejében nem követelhet többet, mint a mennyit jogszerűen igényelhetne a szerződés hatályossága esetében a másik felet terhelő kötelezettség nem teljesítése miatt. Alkalmazva már most azt a jogszabályt a fenforgó jogvitára, a keresetben 1., 2., 3. és 4. alatt megjelölt követelések a neheztelt ítéletben indokoltan megállapított összegek erejéig a szerződés megkötéséből keletkező kár fogalma alá esnek, mert részint a haszonbéri szerződés megkötése alkalmából merültek fel, részint a teljesités előkészítésére és megkísérlésére fordított költségekből állanak. Ellenben a keresetben 7. alatt felszámított elvont haszonból csak az az összeg tekinthető a szerződés megkötéséből származó kárnak, a mely a haszonbérlet tartamának első évében elmaradt nyereségnek megfelel, mert habár a fontidézett jogszabály szerint követelhető kár alatt az elmaradt nyereség is értendő, következéskép az alperesnek az elvont haszon megítélése ellen emelt kifogása nélkülözi a megállható alapot, mindamellett az elmaradt nyereséghez való jogigény csak annyiban nyerhet érvényesülést, a mennyiben attól a nem vétkes szerződő fél a miatt esett el, mert a szerződés joghatályosságában hizva, más, hasonló szerződést nem kötött. A felperesek a haszonbéri szerződés joghatályosságában csak az IK92/3. gazdasági év tartamáig bizhatott, tehát a haszonbérlet tartamának első évében, mert a per adatai szerint akkor már tudomást szereztek arról, hogy az alperes részéről a haszonbéri szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult már annak megkötése idejében, minélfogva s a felperesnek az 1893/4. gazdasági évben már módjukban állott más hasonló szerződésnek a megkötése és nem is állítják a felperesek, hogy a most emiitett gazdasáui <vben avagy utóbb hasonló szerződést másokkal nem köthettek. Ennek kimutatása nélkül f>edig a haszonbérlet tartamának az első évet követő többi idejére még akkor sem követelhetnek elvont hasznokat, ha a haszon béri szerződés joghatályos volna és kártérítési igénynyel a szerződésnek a nem teljesítése miatt lépnéríéfc fel alperes ellen. Ezért és mert a szakértők nem kifogásolt véleményét alapul véve. az 1892/3. évre eső dvnnt haszóti