Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI J< IG 111 tésére jelentőségük nincs, inert az a kérdés, hogy ki eszközli Bérlet, a biztosítást tűzkár vagy törés ellen és ki fizeti a biztosítási A bérlő feledijakat, csak akkor birna jelentőséggel, ha a kárt a biztositó lössége a bérmegtéritette volna és ha arról volna szó, hogy a kártérítés legényben vemelyik peres fél javára essék, mig a 31. pont kifejezetten tétlenül töraz ingók vagy a helyiségben eszközölt munkálatok és diszi- tént kárért. tések megrongálása vagy megsemmisülése esetében a kárnak Ablakok Semelyik szerződő fél által való viseléséről rendelkezik, már zúzása utczai pedig az ablakok tükörüvegei, mint az ingatlannak alkat- tüntetés alkuírészei addig, mig azok el nem választattak, ingó dolognak mával nem vehetők, sem a helyiségben eszközölt munkálatok és diszitések tekintete alá nem esnek. A szerződés 13., 14. és 15. pontjaiban foglalt rendelkezések pedig a bérlő felperesnek ott kifejezett kötelezettségeit és felelősségét nyilván csak a dolgok rendszerinti menete esetére szabályozzák, de nem terjed ki oly rendkívüli esemén3rekre, a melyek előidézésében és a melyekből folyólag keletkezett kárban a bérlő felperest akár cselekvés, akár mulasztásbeli vétek vagy hiba nem terheli. A fenforgó esetben a kereset arra van alapítva és a felebbezési bíróság Ítéletében tényként az van megállapítva, hogy az 1U01. február 15. napján munkanélküliek tüntető felvonulást rendeztek, mely alkalommal a felperes részéről bérben tartott kávéház két utczai tükörüveg-ablakát ködobálással összetörték, továbbá, hogy a zavargás a bérlet tárgyát tevő helyiség előtt kezdődött és felperesnek ideje nem volt az ablakredőnyöket lebocsátani. Az ily esetből eredő kárnak a bérlő felperes által megtérítéséről a szerződésnek csatolt pontjai nem tartalmaznak rendelkezést. Éppen ezért nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy a per eldöntésénél a Budapest fővárosi lakbérleti szabályrendelet határozmányait és esetleg az általános jogszabályokat alkalmazta. De nem vezethetett eredményié alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság azzal sértett jogszabályi, hogy a fővárosi lakbórleti szabályrendelet 20. és 22. §-át helytelenül értelmezte és annak 23. §-át figyelembe nem vette; mert a szabályrendelet 22. §-a, mely a 20. és 21. §§-okkal összefüggésben van, éppen azt rendeli, hogy a bérlet tartama alatt a bérlő hibáján kívül előállott hiányok a bérbeadó terhére esnek; a fővárosi lakbérleti szabályrendelet 23. §-a rendelkezéséből pedig jogilag nem következtethető az, a mit abból alperes következtethetni vél, hogy a bérlő csakis a bérlemény természetes és rendes használata folytán beállott hiányosságokért nem felelős, ellenben a véletlen okozta elváltozások és rosszabbodások a bérlő terhére esnek. Nem bír jelentőséggel alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével mellőzte abból a tényből, hogy felperes biztosította az ablakokat üvegkár ellen és fizette a biztosítási dijakat, levonni azt a jogkövetkeztetést, hogy felperes eme ténynyel elismerte azt, miként az üvegkár eme