Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

voltuk, hogy eme munkák teljesítése következtében alperes- Bérlet nek a tőle bérelt lakásra nézve lakhatási engedélyt kelleti A béde^é^ kinyernie, és ezt csak felperesnek a lakásból történt kiliur- lakhatóságaezo'lkodása után mintegy l1/* hónapra kapta meg. Ez a megáüttr panasz már azért is alaptalan, mert sem a felperesnek az püása. alperes felebbezésére adott ós a felebbezési tárgyaláson szóval előadott előkészítő iratából, sem a felebbezési tárgyalások jegyzőkönyveiből, sem a megtámadott ítéletből ki nem tűnik az, hogy felperes a felebbezési tárgyalásnál azt a tényt, hogy alperesnek lakhatási engedélyt kellett megszereznie, a bérleti szerződés megszüntetésére nézve felhozta és érvényesíteni kívánta volna, abból a tényből pedig egymagában, hogy a használhatósági engedély felperes részéről a tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolva találtatik, az emiitett ténynek a felhozása meg nem állapitható. Egyébként oly anyagi jogszabály, a mely szerint a főváros területén érvényes bérleti szerződés oly bérhelyiséyek fölött, a melyelcre nézve hatósági lakhatási engedély megadva nincs, a bérlő felet kötelezŐleg fenn nem állhatna, érvényben nincs, sőt az a jogszabály áll fenn, hogy a bérleti szerződés érvényesen megköttethetik és fennállhat oly bérhelyiségek fölött is, a melyekre nézve a lakhatási hatósági engedély kiadva nincs, és az a körülmény, hogy a hatóság a lakhatási engedélyt utólag adja meg. a korábban kötött bérleti szerződés érvényére befolyással nincs. Ellenben alaposnak találtatott felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt és jelesül a Budapest fő- és székvárosi lakbérleti szabályrendelet 20. §-a rendelkezését sértette akkor, a mikor Ítélete indokaiban kimondotta, hogy a per tárgyát képező lakás hiányainak helyrehozási ideje alatt annak csakis lényegtelenebb ós nélkülözhetőbb részei nem voltak használhatók és helytelenül alkalmazta az idézett 20. §-nak azt a rendelkezését, a mely szerint abban az esetben, ha a lakásban szükséges javítások és átalakítások 14 nap alatt sem fejezhetők be akképen, hogy a bérlemény ettől kezdve teljesen használható legyen, a bérlő a bérlettől még akkor is elállhat, ha az meghatározott időtartamra köttetett, mivel az előleges szakértői szemlével bizonyítva van az, hogy a. per tárgyát képező lakásban a közigazgatási hatóságok által elrendelt és a bírói szakértői szemle által, is szükségesnek talált átalakítások s átépítések 21 napot vesznek igénybe és hogy ez idő alatt a lakás teljesen nem használható. Ugyanis nrra való tekintettel, hogy a bérlemény tárgyát képező lakásnál a közegészségi és épitésrendöri okokból hatóságilag megállapított hiányok helyrehozására szolgáló átalakitások a bérlet folyama alatt hatóságilag rendeltettek el, eme hiányok a bérlet tartama alatt beállottaknak tekintendők ós e szerinl a peres felek között fenforgó vitás kérdés eldöntésénél a fő- és székváros lakbérleti szabályrendelet 22. §-a rendelkezésénél fogva a 20. és 21. §§-ban foglalt rendelkezések az irányadók, ily eset