Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

K< ITE] /Ml tJÜU. alatti levélben külön határidő a vételár megküldésére kikötve vetei nem volt ugyan, de az ajánlattevő ezen szavakkal *Cassa Sorsjegy el erbitte mir" világosan jelezte, hogy pénzt vár és kizárta azt, adása. Vételhogy felperes a vételárai hitelezettnek tekinthesse. Abból, ár hitelezésé: hogy az ajánlattevő a vételár megküldésére határidőt nem nek követkéz tűzött, csupán azt következtethette felperes, hogy a húzás ménye. napja, mint végső határidő előtt, mindaddig, mig az ajánlattevő ajánlatának visszavonását tudomására nem juttatja, a sorsjegyek vételárát megküldheti, de a vételárat maga részére hitelezettnek nem tekinthette. Minthogy ezek szerint bizonyítva van, hogy a vételár felperesnek nem hiteleztetett, azt pedig maga is beismerte, hogy a vételárat csak hosszabb idővel a húzás után küldte meg: és minthogy a kérdéses, csupán egyszeri húzásra érvényes sorsjegy természetéből folyik, hogy azok, mint a húzás után reménybeli értékkel már nem birok, adásvevés tárgyául csak a húzás napjáig szolgálhatnak és hogy ennélfogva fetyeres, kinek a vételár nem hiteleztetett, azok megvevöjének csak akkor volna tekinthető, ha az azokért esedékes vételárat a húzás napjáig tényleg megküldte vagy legalább ezen határidőig vevői készséget bejelentette volna; végül, minthogy ily körülmények közt alperes a nyereménynek a sorsjegyek megvásárlása, illetőleg a vételár lefizetése ellenében, kötelezett kiszolgáltatására nem köteles: felperest keresetével elutasítani kellett. (899. jan. L6. 122,948/93.) Budapesti tábla. Hhagvja (Hitit. deez. 3. f26.) Curia Elhagyja. (901. jan. 30: 916.) IX. Ajándékozás. 19635. Curia : A felebbezési bíróság Ítéletének tény- Ajándékozás állasában azt állapította meg, hogy alperes az eladó P. 1. val fogalma rokoni viszonyban vagy családi összeköttetésben nincs, hogy az alperes az A) alatti adásvevési szerződés megkötése alkalmával arról, hogy felperes férje az eladó P. 1. felperes javára tartásdíjban már marasztalva volt, tudomással nem birt, hogy az A) alatti tartalma való és hogy az komoly jogügyletet foglal magában és oz alapon egyedül az oknál fogva kötelezte alperest arra, hogy az eladó P. 1.-nak az adásvételi ügylet létrejöttekor felperes irányában már fennállott tartozását elégítse ki, — mert az adásvevés megkötése idejében az alperesnek eladott ingatlan a kikötött és megfizetett vétel árnál többet ért ez a többlet pedig ajándékozást képez. A ielebbezési bíróságnak e jogi döntése azonban téves: men a-z anyagi jog szabályai szerint ajándékozás csak akkor forog fenn. ha valaki saját vagyona rovására másnak vagyona gyarapítására kötelezettség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttat, s a másik azt mint ingyenest elfogadja: azonban megjegyezve azt, hogy jelen esetben nem teljes, hanem csak részleges