Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)
KÖTELMI JOG kikötött vonókópességének hiánya csak a vétel után követ- Vetel kezett be, nem bizonvitotta. sőt tanuk vallumásá- Lovak daAaból az állapitható meg, hogv azofc a lovak a kikötött vonó-sa- Az "ltalár képességgel közvetetlenül a felperes által történt átvételük*™ megbieotí után sem bírtak. Ezekből következik, hogy felperes a ki- m***kötött szavatosságnál fogva az ügylet hatálytalanítását, a vételár visszafizetését és a felmerült kiadásai megtérítését alperestől jogosan követeli. Ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének fentebb megjelölt rendelkezését a megfelelő helyesbítéssel helyben kellett hagyni, s minthogy a szerződés felbontása következtében viszont a vevő is köteles a vételtárgyat az eladónak visszaadni, ki kellett mondani, hogy alperes csak a lovak visszaadása ellenében tartozik felperesnek a marasztalási összeget kifizetni. A mi a lótartási és gondozási költséget illeti, addig, a mig a felperes által vitatott szavatossági hiba meg nem állapíttatott és igg szükség volt arra, hogg a lovakra nézve a perben szakértői vizsgálat eszközöltessék, felperest az a kötelezettség, hogg a lovakat birói árverésen eladassa, nem terhelte, mert igg lehetetlenné tette volna alperessel szemben, a ki n hiba fenforifását el nem ismerte, az e részben öt terhelő bizonyítást. E szerint helyesen kötelezte az eisőbiróság alperest a lótartási és gondozási költségnek az átvétel napjától a perben eszközölt szakértői bizonyítás napjáig vagyis 1901. márezius 29-ig leendő megfizetésére. Ellenben az ettől a naptól a lovak visszavétele napjáig felmerülő tartási és gondozási költség alperest csak felében terheli, mert ettől fogva ugy a vevő, mint az eladó is kérhette volna a lovak elárvéreztetését, és igy a károsodást e részben a peres felek közös mulasztása idézte elő, azt tehát aránylagosan tartoznak viselni. Ennélfogva az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával felperest az 1901. márezius 29-től kezdve a napi négy koronát meghaladó tartási és gondozási költségre nézve keresetével el kellett utasítani. (901. szept. 25. 1754. )Curia: Hhagyja annyival inkább, mert alperes nem is állította, hogy felperes a lovakat használta és ebben a használatban tartásdíj igényeire kielégítést nyert. (902. márcz. 12. 1437/901. ) 1963-t. Bpesti keresk. és váltótörvényszék: Felperes kere- Sorsjegy el* setét az iránt indította, hogv alperes az általa kibocsátottadása- Vétel68107. szám alatt C) és D) betűkkel jelölt és az 1899. évi'ír hitelezésénovember 11. és 12-én szólott húzásra játszó, felperes általvek következmegvett 2 darab l/a sorsjegyre esett nyeremény összegének 6000 forint s járulókai megfizetésében marasztaltassék. Áttérve a felperesi kereset kérdésére, alperesnek abbeli kifogásával szemben, hogy a per tárgyát képező sorsjegyeket S. F. sorsjegyelárusitó küldte felpereshez, de felperes azokat meg nem vévén, tulajdonosuk S. F. maradt, felperes pedig csupán azok jogtalan birlalójának tekintendő: felperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sorsjegy bemutatóra szóló papir. Márkus Felsőbiróságíiink elvi határ. XIII. 7
