Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG. 17 illetve harmadik kiadásokat alp. felp. engedélye nélkül, tudva Szerzői jog. jogtalanul eszközölte. I. Alp. első sorban gyökerében támadja Egyetemi tömeg felp. jogát, mert szerinte az anyagi jog (1884 : XVI. t.-cz.) nár előaddértelmében felp.-nek a budapesti egyetemen nyilvánosan tartott sainak közxérendes előadásai a hivatkozott törv. által felállított védelmi körbe tétele. nem tartoznak, ezekre nézve szerzői jog a törv. értelmében tehát nem létezik, a hivatkozott előadások az egyedül figyelembe jöhető 6. §. 2. p. alá nem tartozván. II. Másodsorban tagadja és kifogásolja felp. perelhetőségi jogát a peres kiadványok tekintetében ; a) mert a becsatolt kiadványok mint önálló munkák nem tartalmazzák felp. előadásait oly értelemben, hogy ezekre vonatkozólag szerzői jogot érvényesithetne, b) és ettől eltekintve, mert felp. ezekre vonatkozó netáni jogait korlátlanul és fentartás nélkül Ny. és M. hallgatóira ruházta át. Ez utóbbi kifogással kapcsolatban, érdemben azzal védekezik, h. a maga részéről a kiadványok közzétételét, többszörözését és forgalomba helyezését a nevezettektől nyert jog alapján eszközölte, a melynek határát tul nem lépvén, felp. által csak engedélyt nyert hallgatói lennének esetleg megtámadhatók, de alp. jóhiszeműsége pedig minden esetben megállapítandó. A tsz. alp. ezen kifogásaival szemben felp.-nek előadására vonatkozólag szerzői jogát, a peres kiadványokra vonatkozólag perelhetési jogát és az általa adott engedély tartalmára és terjedelmére figyelemmel, alp. részéről elkövetett jogbitorlást megállapitandónak találta. Mert ad I. az 1884 : XVI. t.-cz. 6. §. 2. p. az „oktatás" czéljából tartott előadásokra nézve állapitja meg az előadó szerzői jogát s igy az egyetemen, kétségtelenül oktatás czéljából tartott előadásaira vonatkozólag felp. szerzői jogát is megállapítani kellett. Ezzel szemben sem az alp. által hivatkozott 9. §. 4. p., sem a kodifikáczió technikájára utalással hivatkozott 9. §. 1. p. figyelembe nem jöhet. Az előbbi azért nem, mert világosan a 6. §. 6. p.-jára utal, az utóbbi nem, mert abban az oktatási czélokra szerkesztett nagyobb műbe, egy másik mü egyes helyeinek vagy kisebb részének szó szerinti átvétele engedtetik csak meg, vagyis az oktatás érdekében a már megjelent mű „egyes helyét" vagy „kisebb részét" veszi csak ki a védelmi körből, a miből épen nem következhetik, h. egy egész müvet, habár oktatás czéljából is, védelemből kizárna. A tanári működésért élvezett dijazásra alapitott érvelés nem talál, mert ezen működés a díjazással szemben kötelezőleg csakis a tananyag élő szóval előadására szoritkozik, a törvény által biztosított ezen előadásoknak gépi többszörözés utján való közzététele és forgalomba helyezésére vonatkozó jogot ezen díjazás tehát ellenszolgáltatáskép nem absorbeálja. Az előadások közzétételének oktatási szempontból szükségessége és fontossága, szerző jogának csorbítására indokul a dolog természeténél fogva nem szolgálhat. A sajtószabadság és nyilvánosság követelményei kielégítésére — alp. által vitatott értelemben — az alp.-i kiadványok éppen nem lóvén hivatva, ezen szempont a per elbírálásánál figyelembe egyáltalában nem jöhet. A felp.-i előadások tudományos értéke pedig Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XII. 2