Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG 15 épületekkel ellátott és bekerített ipartelepből történt. Amennyi- Kisajátítás, ben tehát a hely körül, a szakértők véleménj'-e szerint a szántó- Ipartelep egy föld értéke nőienként 50 kr., a városi beltelkeké pedig- legalább részének kisa4 frt, a város beépített részén kivül fekvő, sőt attól a vasút játitása, által is elválasztott emez ingatlan értéke tekintetében a K. Napóleon szakértő által véleményezett •ölenkénti 2 frt találtatott mfelelőnek. Az a község, melybe a kisajátított ingatlanrészen lebontott építményeknek a fen maradt telekrészen való felállítása kerül, K. Napóleon szakértő véleménye alapján volt 5,423 frt 17 krban megállapítandó, mert a szakértők többsége eme költség összegére vonatkozó véleményét nem indokolta, sőt még nem is részletezte, mig ellenben K. Napóleon eme költséget mindenik építmény után külön felszámította s azon összeget a szombathelyi üzletvezetőségtől mszerzett felvétel és leírás alapján állapította meg. Kisajátító eme helyreállítási költség mtéritésétől az 5. és 0. a. mellékelt egyezségek következtében meg nem menekült, mert ez egyezségek szerint kisajátítást szenvedőknek csak az a kára téríttetett meg, melyet a kisajátított területen volt építmények lebontása által szenvedtek, de nem pótoltatott az a költségük, melyet a fenmaradt területnek akképpeni átalakítása igényel, h. az a kisajátítás előtti módon használható legyen. Ezekhez a költségekhez az iparvágányok lerakásának költsége is tartoznék ugyan, minthogy azonban kisajátítást szenvedők a kisajátítóval kötött 2. alatti szerződés 5. §-a szerint az iparvágány áthelyezési költségének viselését magukra vállalták, annak mtéritésére a kisajátító nem kötelezhető (901. jan. 17. 995.). 18317. Curia: Alp. első sorban azt panaszolja, h. a feleb- Függő termés bezési bíróság jogszabályt sértett azzal, h a zsibó-nagybányai kisajátítása. helyi érdekű vasút czéljaira kisajátított területen annak birtokba vételekor volt termés értékének ráfizetésére és a kisajátítás alá nem vont területen a munkások által okozott kárért, kártérítésre kötelezte, jóllehet a becsatolt kisajátítási kártalanítási iratokból az tűnik ki, h. alp a vaspálya részére szükségelt területek kisajátításánál nem a saját személyében és érdekében, hanem a vállalat képviseletében járt el, következően a kisajátítás által okozott esetleges kárért egj^edül a vasútépítési vállalat, a munkások által okozott kárért pedig a károsítok a felelősek. Ez a panasz nem bír mállható alappal: mert az 1881. évi XLI. t.-cz. akként rendelkezik ugyan, h. a kisajátítás által okozott kár mtéritésére az a vállalat köteles, a mely vállalat részére a kisajátítás engedélyeztetett és a Jcisájátitási jog átruházás tárgyát nem képezheti, mindamellett sem tö'rv.-be sem törv.-erejü rendeletbe nem ütközik az, h. valaki, a részére kötelezett ellenszolgáltatás fejében, a jogosult javára a kisajátításnak saját koczkázatára és költségén leendő keresztülvitelére vállalkozzék, mely esetben a koczkázatot vállaló fél és a kisajátítást szenvedő között közvetlen jogviszony keletkezvén, a koczkázatot elvállaló félre az a személyes jogi kötelem hárul, h. a kimjátitás által okozott kárért a kixajátitást szenvedőt kártalanítsa : minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása