Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

218 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. mány kihasználási jogára vonatkozóan a peres felek közt vita t -cz. tárgyát képezte, h. e vagyonra az alp. vagy a közkereseti társaság 69. §. bir-e tulajdonjoggal, s minthogy a felp. erre vonatkozóan, mint A közkereseti özv. M. V.-né és társa közkereseti társaság tagja érvény esitette társaságba tulajdonjogát, a kereset e vonatkozásban tulajdonképp a társaság hozott vagyon tulajdonjogának érvényesítése érdekében indítottnak volt tekinndajdona. tendő. A felek beismerésével bizonyitva van, h. a faállományt a társasági üzlet czéljaira közösen kötött adásvételi szerződéssel vásároltak meg és h. annak vételára a társasági üzlet megkezdése után az alp. által a társaságnak kölcsönzött és ennélfogva a társaság tulajdonába átment pénzből fizettetett ki, következően a társaság részére megszerzettnek lévén tekintendő, az alp.-t a társaságnak arra vonatkozó tulajdonjoga elismerésére kellett kötelezni. Szintén helyet kellett adni a keresetnek a tekintetben is, mely szerint felp. a társaság összes vag}ronából az őt illető vagyonilletőséget egyharmad részben kérte megállapítani. A társasági szerződés szerint a felp. vagyon illetősége egyharmad részesedési arányban van megállapítva. Az alp. által aláirt és elfogadott mérlegek szerint a társasági nyereség is ez irányban képezte megosztás tárgyát. Mindezeket alp. is elismeri, de azt vitatja, h. ennek daczára felp. nem bir egyharmad rész vagyonilletőséggel, mert az erdőállományok vásárlására fordított s e szerint betétet képező összeghez, bárha erre a szerződés által kötelezve volt, nem egészen egyharmaddal járult s igy ő csak betéte arányában való vagyonilletőséggel bir a társaság vagyonában. Ezen érvelés azonban jogos alappal nem bir, mert ha való volna is alp. állítása, ennek nem alp. által vitatott következménye van, hanem a K. T. 73. § a szerint azt eredményezheti, h. a késedelmes fél a társaságnak a késedelem beállta napjától kamatot köteles fizetni, fenmaradván a társaságnak a mulasztás által okozott netáni nagyobb kár megtérítése iránti igénye. — Curia: A tábla ítélete hhagyatik indokaiból és azért, mert a peres feleknek a közöttük az .4) a. szerint létesített társaság vagyonában való részesedési arányának ezúttal történt elvi megállapítása az A) a. -szerződésnek rendelkezésén alapulván, arra nézve nem bírhat befolyással az, h. a társas üzlet folytatása alatt esetleg egyik társtag a közös üzlethez, az őt terhelőnél nagyobb, a másik pedig kisebb vagyonvagy pénzbetéttel járult, mivel mindegyik társtag betétjére vonatkozóan a társaság hitelezőjének tartandó, és minthogy a peres felek közt fennállott társaságnak feloszlása felszámolóknak kirendelésével az ez iránt köztük folyamatba tett s itten 896/900. sz. a. elintézett perben jogerősen kimondva van, a megejtendő felszámolásnak fogja tárgyát képezni és ennek eredményéhez képest lesz meghatározható az, h. a társaságnak vagyonából az összes terhek levonása után, amelyek közé tartoznak a társtagok által az üzlet folytatására szolgáltatott vagyonbetéteknek pénzértéke is, mindegyik társtagot vagyonilletőségének aránya szerint egyáltalán valami illeti-e, és esetleg mily érték illetheti meg? (901 jan. 9. 1489/900.).