Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

198 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Özvegyi jog. osztandó gyermekékre visszaszálljon, a mely rendelkezésnek más Özvegyi tar- czélja, mint a tőke vagyon sértetlen fentartása, nem lehet S mitó* az 1840 -. után a jelen esetben a kihallgatott tanuk vallomásából az állapitVIII. t.-cz. ható meg1, h. felp. agg koránál és vagyoni viszonyainál fogva az alapján, ingatlanokból álló vagyon kezelésére képesítve nincs s e miatt a vagyon állaga sérelmet szenvedett, sőt maga felp. is már emiitett sommás keresetében kijelentette, h. agg korára való tekintettel nem a természetbeni haszonélvezetet, hanem eltartásra ül. mfelelő pénzbeli egyenértékre tart igényt, az alsóbiróságok Ítéletét mváltoztatni és ' felp. részére a természetbeni haszonélvezet helyett a szakértöileg megállapított jövedelem egy gyermekrésznek mfelelö részét vagyis llz részét megitélni, egyszersmind pedig a tv. rendelkezésének mfelelőleg a töke-vagyon külön szakitása helyett, annak telekkönyvi biztositását mrendelni kellett. Alp.-ek egyetemlegesen voltak marasztalandók, mert ők felp.-sel szemben mint örökhagyó öreg T. J. jogutódai egy személyt képeznek, az örökhagyó hagyatékéban való részesülés aránya és az osztály mikéntje, valamint annak feltételei pedig az alp.-ek, mint jogutódok egymásközti viszonyára tartozik. (900. decz. 11. 49*10. Ü. L. 901. 2.)