Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

irta, mert az örökhagyó azt mondta nékik: itt a végrendeletem, Végrendeleti irják alá stb. (900. decz. 19. 4340.). öröklés. 18612. Curia: Az akarat kifejezhető ngyan nemcsak sza- Végrendelet vakkal, hanem olyan tényekkel is, melyekből az akarat létesítése mcsonkitása, és tartalma kétségtelenül felismerhető, abból azonban, h. N. J. kérdésben forgó végrendeletének egy része levágatott, a végrendelkezönek a kérdéses végrendelet visszavonására irányuló akaratára következtetni csak akkor lehetne, ha a mellett, h. megállapítható vagy legalább valószínűvé téve lenne, h. a végrendelet megcsonkítása az örökhagyótól származik, maga a megcsonkítás is olyan természetű volna, melyből végrendelkezőnek a végakarat megváltoztatására irányuló szándéka kitűnnék. Minthogy azonban jelen esetben a végrendelet hátlapjára 1871. decz. 31-diki kelettel, tehát a végrendelkező halála utáni időből oly tartalmú nyugta van vezetve, mely a végrendelet leszelt részében foglalt, azonban a megmaradt részen levő szavakból mégis kivehető intézkedésre vonatkozik, nemcsak az nincs valószínűsítve, h. a végrendeletet maga az örökhagyó csonkította meg, hanem ellenkezően az következtethető, h. a megcsonkítás az örökhagyó halála utáni időből, tehát nem az örökhagyótól származik. (901. jan. 11. 6113/900.) 18613. Temesvári tábla: Az Ítélőtábla az elsőbiróság ité-A végrendelet letét megváltoztatja, özv. Sch.-né T. A.-nak Temesrékáson 1892 alaki kellékei szept. 22-én alkotott írásbeli magánvégrendeletét a felp.-ékkel tanuk valloszemben érvényteleneknek nyilvánítja s a 76 kor. 40 fill. értékű másával nem ingókból, továbbá a temesrékási 435. sz. tljkv.-ben foglalt ingat- póiolhatók. lanok Vr> részéből álló hagyatéknak 1h részét a felp.-éknek tör- 1876: XVI. vényes örökösödés czimén megítéli, minek folytán stb. Felp.-ek t.-cz 6. §. a végrendeletet azon az alapon támadják meg, mivel a végrendelkező a végrendelkezéskor már nem birt beszélőképességgel, mivel jóllehet a záradékban bizonyittatik, h. a végrendelkező a végrendeletet kézjegyével ellátta, az tényleg kézjegygyei ellátva nincsen és mivel a végrendeletre vezetett záradék az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ának meg nem felel. A beszélő képesség hiánya a kihallgatott tanuk vallomásával nem bizonyittatott ugyan, másrészről azonban tény, h. a végrendeletre a végrendelkező nevét B. A. mint néviró irta alá; de a végrendelkező a végrendeletet kézjegyével el nem látta. Minthogy pedig oly esetben, midőn a végrendelkező a végrendeletet önkezűleg alá nem irja, a hivatkozott §'. szerint egyebek között az is szükséges, h. a végrendelkező a végrendeletet kézjegyével ellása, a kihallgatott tanuk által bizonyított az a ténykörülmény pedig, h. a végrendelkező a tollat mfogta, B. A. egyik tanú azonban elfelejtette a végrendelkezőnek neve mellé a keresztjegyet illeszteni, a kézjegy hiányát azért nem pótolja, mert a végrendeletnek törvényileg előirt alaki kellékei a végrendeleti tanuk vallomásával egyáltalában nem pótolhatók, s eképpen kétségtelen^ h, a végrendelet, mint Írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, minthogy továbbá az írásbeli magánvégrendeletekre előszabott alaki kellékek meg nem tartása esetében a kijelentett végakarat az 1876: XVI. t.-cz. 19. §-a szerint