Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 179 18600. Curia: A kötelesrész összegére nézve mindkét alsó- Törvényes bíróság- ítélete megváltoztattatok, a feltétlenül megítélt kötelesrész öröklés, összege 2198 K 46 f, a főeskü le nem tételétől függően meg- Köteles rész. itélté pedig 11 K 50 f.-ben állapíttatok meg, és az örökösökként perbevont alp.-ek végrehajtás terhével köteleztetnek, h. felp.nek néhai M. J. leltározott hagyatéki vagyonából ezen összegeket s járulékait 15 nap alatt megfizessék, 1. rendű alp. özvegy pedig ezt a kifizetést tűrje. Indokok : Néhai M. J.-né hag3ratéka 1868. jul. 18-án, az akkor hatályban volt törvényeknek megfelelően letárgyaltatott akképp, h. a leltározott összes ingó és ingatlan hagyatéki vagyont 1663 frt 23 kr. vételárban M. J. átvette, a 913 frt 23 krral leltározott és elfogadott hagyatéki terheket e vételárból kifizette és magát arra kötelezte, h. a fenmaradt 750 frtot az örökösnek, akkor 6 éves, mostani felp -nek kifizeti. A gyámhatóság ezt a megállapodást jóváhagyván, a hagyaték annak megfelelően át is adatott és minthogy a hagyatéki ügy körül folytatott egész eljárás az akkori törvények szempontjából kifogás alá nem vehető. Felp. az abban leltározott és M. J.-nek átadott vagyonra vonatkozóan sikerrel igényt nem támaszthat annál kevésbbé, mert maga felp. az egyezség alapján M. J.-től neki járó fenti 750 frtot nagykorúságának elérte után a '/. a. nyugta szerint átvette ós M. J. ellen ennek haláláig mintegy 9 éven át ezen az alapon követelőleg fel nem lépett, a mivel az 1868. jul. 18-án létrejött egyezség érvényét és joghatályát maga is elismerte. Ez az egyezség azonban nem áll útjában annak, h. amennyiben néhai M. J.-né után a leltározott ingó és ingatlanokon kivül még egyéb vagyon is maradt, felp. azt, illetve annak értékét ezúttal M. J. örököseitől követelhesse. Felp. keresetében általánosságban emliti ugyan, h. anyja után készpénz is maradt, minthogy azonban a készpénz miségét és mennyiségét meg nem határozza, egyébb ingókat pedig szóba sem hoz, és minthogy keresetében készpénzre vagy egyéb ingókra irányzottan kérelmet sem terjeszt elő, ujabb kérelem pedig az ellenirat beadása után az 1868: 54. t.-cz. 68. §-a értelmében elő nem terjeszthető, sem a kereseti kérelem feljebb nem emelhető; annálfogva felp. részéről a válasziratban előterjesztett, az anyai hagyatékra vonatkozó további kérelme, alp.-ek viszonválaszirati ellenzése folytán, figyelembe nem jöhet. De nem jöhet figyelembe ez a válaszirati kérelem azért sem, mert felp. azt nem is bizonyította, h. a válasziratban felsorolt értékek és ingók a leltározottakon felül csakugyan maradtak néhai M. J.-né után. Ha bebizonyitottnak vétetnék is, h. S. I. ferjhezmenetelekor csakugyan kapott anyjától 200 frtot, nincs semmi adat arra, h. az a 200 frt halála után is megvolt, vagy hogy az férje M. J. vagyouába ruháztatott be. Továbbá az árvaszéki iratokból megállapítható, h. az 1855-ben elhalt Sch. J. ingatlan vagyona 1862. évben eladatván, a vételárból S. I.-ra is annyi juthatott, amennyi S. I. többi gyermekeire jutott, már pedig ifj. S. J. hagyatékára, valamint id. S. I. egyéb kiskorú gyermekeinek jutott osztályrészek gyám12*