Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 171 hivatalból megindítandó volt, a most emiitett három hónap le- Hagyaték, járta után inditott keresetnél tehát, a már előzőleg- jelentkezett Hivatott öröörökösökről tudomást szerezhetett. Minthogy pedig ezek ellenére kö's igazolása. felp. keresetét a már tudvalévő örökösükül jelentkezők mellőzé- A szt. korona sével egyenesen az ösmeretlen örökösök ügygondnoka, mint egyik öröklése alp. ellen irányozta, az ösmeretlen örökösök ügygondnoka a már akkor tudvalévő öröklési igénylőket a perben már jogszerűen nem képviselhette, a felébb, bíróság nem sértett jogszabályt azzal, h. a S. E. T. 166. §-a és abban felhívott 27. §., illetve ennek a szakasznak 4. p. értelmében a fenforgó és hivatalból is figyelembe veendő pergátló akadálynál fogva az elsőbiróság Ítéletét feloldotta és az eljárást az ösmeretlen örökösök ügygondnoka ellen illetőleg megszüntette. De ugyanez a pergátló akadály áll fenn a kir. kincstár, mint másod alp.-re nézve is, mert a mennyiben tudvalévő örökösök jelentkeztek, ezeket a kir. kincstár képviseletében a kir. kincstári jogügyek igazgatósága nem képviselheti, mivel a szent korona öröklési igénye csak az esetben áll be, ha egyál'alában sem törvényes, sem régrendeleti örökös nincsen; a kir. kincstári jogügyek igazgatóságával szemben is tehát nem a kereset elutasításának, hanem a fentebb kifejtett pergátló akadálynál fogva az ítélet feloldásának és az eljárás megszüntetésének van helye (99. szept, 26. I. G. 285/99. F. V. 946.). 18586. Curia : A törvény meghatározza azokat a jogokat, öröklési jog melyek elévülés alá nem esnek, az öröklési jog azonban azok közé elévülése, nem tartozik s erre nézve külömbséget nem tesz, h. az öröklési jog egy harmadik személy vagy örököstárs ellen érvényesíttetik. (900. ápr. 3. 6835.). 18587. Curia: Altalános jogszabály az, h. az örökös az Az örökös feörökhagyó tartozásaiért csak a reá, az örökhagyótól szállott örök- lelőssége az ség erejéig tartozik felelősséggel, ebből következik, h. midőn az örökhagyó örökhagyó tartozásaiért az örökös perbe vonatik, a felelősség tartozásaiért. mérvének megállapítása czéljából, amennyiben az örökös a fen- A hagyatéki nebb emiitett jogszabályon alapuló kifogással él, a perben ho- vagyon becszandó tisztába, h. melyek azok a hagyatéki vagyonok, melyeknek lése. értéke erejéig az örökös marasztalható. Ez az elv áll akkor is, amidőn az örökségi vagyon az örökösnél természetben már nin csen meg és az örökös saját személyében kéretik marasztaltatni, t. i. akkor is tisztába hozandó az az örökségi érték, mely az örökösnek jutott és amelyen tul az örökös felelősséggel nem tartozik. A birói Ítélettel való köteleztetésnek oly módozata tehát helyet nem foghat, h az örökös bármikor, tehát a végrehajtás során kimutatható vagyon erejéig is marasztalható legyen és mivel az ítéletnek magában kell foglalnia a végrehajtás előfeltételeit, az erre vonatkozó vitás kérdés nem hagyható a végrehajtási eljárásra. A törvénynek megfelelő eme gyakorlaton az 1894: XVI. t.-cz.-ben szabályozott örökösödési eljárás mit sem változtatott, hanem csakis biztosította bizonyos előfeltétel mellett a hitelező * jogait arra nézve, h. az örökhagyó vagyonából kielégítést nyer-