Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

CSALÁDJOG. 129 sük alkalmával megállapodtak volt az életközösség visszaállitá- 1894 : XXXI. sában, s e végből felp. a bútora visszaszállítása végett utazott t.-cz. el szüleihez , és b. jogszabály sértésével utasitotta el felp.-t. ke- 102. §. resetével, alaposnak találtatott. A felébb, bíróság tényként meg- A nő ideigleállapitotta azt, h. a peres felek hosszabb különélés után, 1894. ne* tartása. szept. havában 14 napon át együttéltek, és az életközösséget visszaállították. Megállapította továbbá azt, h. eme együttélés után alp. a 15. V- alatti táviratot adta fel, amelyben azt tudatja, h. a felp. bútorai ne szállíttassanak, és a G. alatti levélben azt tudatta felp.-sel. h. vele többé élni nem akar és h. ingóságait hozzá többé vissza ne szállítsa. De megállapította tényként azt is. h. felp. az alp.-t a házassági együttélés visszaállítására bíróilag felszólította és álp. a felp.-nek visszafogadását megtagadta. Tek., h. a házassági életközösségnek 1894. szept. havában történt vissz >állitása által a házasfeleknek korábbi időben egyynás irányábayi elkövetett sérelmes cselekményei az állandó birói gyakorlat szerint megbocsátottaknak tekintendők, ily körülmények közt alp. az 1894. szept.-i együttélés után és a birói felhívás után csak akkor tagadhatta volna meg felp.-nek visszafogadását, ha oly tények állapíttattak volna meg az együttélés utáni időből, amelyek jogos okul szolgálhattak volna alp. részéről az életközösség visszaállításának megtagadására. Ily tények azonban a felébb, bíróság ítéletében meg nem állapíttattak, és e részben téves a felébb, bíróságnak az az ítéleti álláspontja, amelynél fogva a házassági életközösség megtagadására jogos okul fogadta el azt, h. felp. az 1894. szept.-i együttélés után állandó távozási szándékkal hagyta el férje házát, továbbá, h. a 15. 7. alatti távirat az 1894. szept.-i együttélés alatti egyezkedés meghiúsulásának volt eredménye, és végül, h. felp.-nek visszatérési szándéka a birói felhívás után sem volt komoly, és h. ehhez képest alp. a különélés majdnem 6-ik évében az ily hosszú időn át ok nélkül távollevő nőt visszafogadni nem köteles, mert felemlítve azt, h. a szándék csak az illető személy nyilatkozata alapján, vagy egyéb tényekből való következtetés utján állapitható meg tényként az, h. mily szándékkal távozott felp. az 1894. szept-i együttélés után férjétől, h. továbbá a peresfelek az együttélés ideje alatt megegyezésre jutottak-e, nem bír döntő sulylyal azzal a ténynyel szemben, h. a visszafogadást alp. tagadta meg: az egyik házasfél pedig a bár ok nélkül hosszú időn át távollevő másik házasfelet az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva visszafogadni tartozik, hacsak a visszafogadás megtagadására, elegendő jogos oka nincs. Ezekből az indokokból a felébb, bíróság ítéletének megváltoztatásával, felp. tartási igényét megállapítani és tekintettel arra, h. a felébb, bíróság saját álláspontjából kifolyólag a tényeket arra nézve, h. a tartásdíj felp.-t mely időponttól és meddig s mily összegben illeti, meg nem állapította, a jelen ítélet rendelkező részéhez képest kellett határozni (901. jun. 1. G. 188.). Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XII. 9