Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

CSALÁDJOG. 125 18496. Curia: A férjnek ahhoz, h. nejét más férfiakkal 1894: XXXI. való barátkozástól és azokkal való együttléttől eltiltsa, feltétlen t.-cz. joga lévén, helyes a felébb, bíróságnak ama jogi álláspontja, h. 102. §. alp. férj ingerültségét felp. nő helytelen eljárása idézvén elő, .i nő ideigleaz eme ingerült állapotban felmerültek, különös tekintettel arra, nes tartása. h. a felek egyszerű íöldmivesek, nem jöhetnek, oly súlyos beszámítás ala, melyből következnék, h. felp. nő a házastársi együttélést megszakithatva, férjétől külön eltartást követelhetne (99. okt. 26. I. G. 358. V. 579.) 18497. Curia: A felébb, biróság Ítéletében tényként megállapította azt, h. alp. hagyta el nejét, — a felp.-t. Ez alapon tehát alp. tartozott oly tényeket bizonyítani, melyekből következtetni lehetne azt, h. az elhagyásra felp. szolgáltatott alapos okot. Alp. a tényállás szerint felhozta azt, h. felp. házassági kötelezettségének mfelelni nem akart, az életközösséget mtagadta, és e miatt a két évi együttélésük ideje alatt az elhalás nem történt meg. A felébb, bíróság ítélete indokolása szerint bizonyítottnak vette ugyan, h. a két évi együttélés ideje alatt a házasfelek között elhálás nem történt, de megállapította azt is, h. alp. az elhálás tekintetében kísérletet sem tett. Minth. az életközösség megkezdése és folytatása — a mint azt a felébb, bíróság ítéletében helyesen kifejtette, a férj kötelessége — már egymagából abból a tényből, h alp. az elhálás tekintetében kísérletet sem tett, jogilag az következik, h. nem a felp., hanem az alp. szegte meg a házassági kötelességet, s igy felp.-nek eskü alatti kihallgatásával és megesketésével a felébb, biróság annyival kevésbbé sértett jogszabályt, mert az elhagyás indokaira felhozott tények bizonyítása tekintetében alp.-t terhelte a bizonyítási kötelezettség, következésképp a S. E. 96. §-a rendelkezésénél fogva felp. mint a bizonyításra köteles ellenfele volt eskü alá bocsátandó. A tényállás szerint a felebbezési tárgyaláson alp. tanúival azt óhajtotta bizonyítani, h. ő és neje a különválást közösen határozták el, azonban e tanuk mellőzése jogszabályba nem ütközik, mivel ha a férj a házassági életközösséget nejével nem kívánja fentartani és illetve beleegyezett abba, h. neje tőle külön éljen, őt nejének ideiglenes tartása akkor is terheli, és pedig jelen esetben annál inkább, mivel a tényállásból nem tűnik ki, h. alp. csak megállapittatni is kérte volna, h. felp. a különélésnek állítólag közösen történt elhatározásánál az őt törvénynél fogva megillető tartásról is lemondott, mihez különben közjegyzői okirat kívántatik meg. A tényállás szerint való ugyan, h. alp. felp.-t az együttélés újra felvételére felhívta, felp. pedig ezt mtagadta. Azonban ezzel felp. a tartáshoz való jogát el nem vesztette, mert helyes a felébb, bíróságnak az a döntése, h. felp. ezt a felhívást, tekintettel arra, h. alp a két évi együttélés alatt az elhálást meg sem kísérletté, jogosan hagyhatta figyelmen kívül és pedig annál inkább, mivel az együttélésnek ily körülmények között czélja nincs. Ezekhez képest a házas együttélés mszakitása alp. sérelmes viselkedésére révén visszavezethető, a felébb, biróság anyagi jogszabályt nem