Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

CSALÁDJOG. 103 bíróság1 ítéletének mválloztatásával, alp.-t viszonkeresetével eluta- 1894 : XXXI. sitani, ebből kifolyóan a perköltséget kölcsönösen mszüutetni sa t.-cz. közérdekből kirendelt házasságyédŐ dijának lefizetésére mindkét 77. §. felet egyeteinleg kötelezni kellett (900. jan. 16. 6859.). Bontó per el18436. Curia: Peres házastársak a házasság kötésének ideje- hagyás okakor, 1877. aug. 25-én osztrák honosok voltak és a salzburgi ból. cs. kir. orsz. tszéknek 1892. febr. 10-én 751/c. sz. a. hozott végzésével, kölcsönös beleegyezésük alapján, ágytól és asztaltól elválasztattak. Ezen végzésnek hatálya mindaddig, inig a házastársak mindegyike osztrák honosságú volt, csakis a házastársak közös megegyezésével volt megszüntethető és felp.-nőre nézve annak hatálya csakis 1898. jun. 3-án szűnt meg, a mely napon honosittatása folytán a magyar állampolgári esküt letette és ennélfogva alp. csak abban az esetben és attól az időponttól kezdve tekinthető az életközösséget megbontó házasfélnek, a mennyiben felp. a magyar állampolgárság elnyerése után tett lépéseket alp.nél arra nézve; h. az életközösséget állítsák vissza és ezt ez utóbbi megtagadta, mely időpont után hat hó elteltével jogosított az elhagyott házasfél az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §. a) p.-jának alkalmazását kérni. Minlhogy azonban fclp. már 1898. jun. 22-én kérte alp.-t az életközösség visszaállítására köteleztetni és az előre bocsátottak szerint az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §-ának joghatálya még nem nyilt meg és ennélfogva a 210 '4/98. sz. birói határozat kiadható sem lett volna, felp.-nőt az annak alapján utóbb 6919/99. sz. a. beadott időelőtti keresetével elutasítani kellett (900. nov. 15. 6270.). 18437. Curia: A házasság általános czélzatával meg nem egyeztethető oly egyezség, mely .szerint a házasfelek kölcsönös beleegyezéssel az életközösséget megszüntetik, azért az ily egyezség nem zárja ki azt, h. utóbb bármelyik házasfél a házasság folytatását szorgalmazhassa s e czélból házastársát az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §-ában körülirt eljárás utján az életközösségnek visszaállítására felhívja. Alp. az 1899. jan. 20-án tartott tárgyaláskor azt terjesztette elő, h. férje őt 1896. tavaszán bántalmazta, a férje elhagyásának közvetlen előzménye azonban abban állott, h. a felek belátták, h. egymással békésen élni nem tudnak: a különélést elhatározták s vagyoni viszonyaikat közjegyzői okirattal rendezték, felp.-el szemben tehát az a körülmény nem volt megállapítható, h. az életközösségnek 1896. jul. 26 án bekövetkezett megbontására az 1896. tavaszán felmerült bántalmazások szolgáltattak jogos okot. Minthogy pedig alp. a kitűzött határidő alatt az életközösséget vissza nem állította, sőt az 1900. febr. 17-én eszközölt tanúkihallgatások alkalmával kijelentette, h. miután férjét utálja, ahhoz nem hajlandó visszamenni s egyébként azt nem bizonyította, h. férjének a különélés tartama alatt folytatott életmódja miatt az életközösség visszaállításának megtagadására jogos oka volt: mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a házasság alp. hibájából felbontatik stb. (900. decz. 21. 5294.h