Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

31 2. Débreczeni Jcir. Ítélőtábla. 1. sz. Oly harmadik személy, ki valamely hagyatékhoz tartozó ingatlant az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos halála után, de az örökségnek az örökösök részére való átadása előtt az örökösöktől szerzett meg, egyáltalában nincs jogosítva, sem a hagyatéki eljárás folyamatba tételét, sem pedig a már megindított hagyatéki eljárás folyama alatt azt kérni, hogy a hagyatéki bíróság e reá átruházott ingatlant az eladó örökösök jogán közvetlenül az ő részére átadja és a tulajdonosoknak közvetlenül az ő javára való bekeblezése iránt a telekkönyvi hatóságot megkeresse. Ily irányú kérelemmel a hagyatéki bírósághoz jogosultan csak az örökös járulhat. Ha azonban az örökös részéről ily kérelem elő nem terjesztetett, a vevőnek csak ahhoz van joga, hogy a megszerzett ingatlanságnak az örökhagyó nevéről közvetlenül az ő (vevő) nevére való telekkönyvi átíratása végett a telekkönyvi rendtartás 73. §-ában emiitett ergedélyt, helyesebben annak kimondását, hogy az átruházás az átruházó örökösön kivül másoknak öröklési igényeit nem érinti, a hagyatéki eljárás folyama alatt kérhesse. Ez esetben a hagyatékbiróság a kérelem felett anélkül, hogy a bemutatott adásvevési (vagy más jogczimü átruházási) szerződés okmányszerüségének bel- s külkellékeit vizsgálat tárgyává tehetné, az öszszes érdekeltek meghallgatása s nyilatkozataiknak jegyzőkönyvbe foglalása után határoz. III. 780. m. II. 2178.1) 2. sz. Azokban a községekben, a melyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott, az ezért megállapított kártalanítási összeg iránt folytatott bírói eljáráshoz a volt úrbéresek nem egyénenként, hanem a községi bíró személyében idézendők. III. 692, m. III. 3956. 3. sz. A házastársak között jogügyletekre vonatkozó magánokiratokra nézve, tekintettel az 1886 : VII. t.-cz. 21 — 23. §-aiban foglaltakra, az 1874: XXXV. t.-cz. 81. §-ának rendelkezése alkalmazható; vagyis az eme 21—23. §§. valamelyikének esetében létrejött jogügylet érvényessé válik s az arról készült magánokirat bizonyító erőt nyer — a fennebb idézett 81. §-nak második bekezdésében s az 1886 : VII. t.-cz. 21. §. a) és b) pontjaiban foglalt korlátozásokkal — akkor, ha ez a magánokirat, eme 81. §-nak megfelelően, közjegyzői okirat minőségével felruháztatik IV. 313, m. III. 6052. 4. sz. A felebbezési bíróság végzése ellen felfolyamodásnak van helye azokban a sommás eljárásra tartozó perekben is, a melyekben a felebbezési bíróság Ítéletei ellen felülvizsgálatnak nincs helye.2) 5. sz. Ingatlan tulajdona vagy birtoka, s egyszersmind elvont haszon ós a perköltség iránt is indított perben hozott feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, ha az alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal bíró felebbezési vagy ugyanilyen hatályú igazolási kórelmet adott be, a követelt és az ítéletben készpénzben meghatározott összeg*) V. ö. a jelenleg érvényes 1894 : XVI. t.-cz. rendelkezéseit. 2) V. ö. a győri 2. sz., a kassai 5. sz és a kolozsvári 5. sz, táblai döntvényt. Ez ellentétes döntések alapján keletkezett a kir. Curiának III. sz. polg. döntvénye (1. fönn) amely e táblai döntvényeket hatályon kivül helyezte.