Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

29 a kivételes esetekben is a kir. törvényszék kételyeinek eloszlatása végett az ügyet tárgyalásra utasithatja. 7. sz. A törvény kötelező rendelkezésénél fogva a kir. törvényszék a pótmagánvádlónak az elsőbiróság Ítélete ellen általában bejelentett felebbezése folytán csak a tárgyalás alapján hozhat Ítéletet és a törvényt megsérti, ha az érdemét tanácsülésben dönti el, 165/1901. B. sz. 8. sz. A B. T. K. 104. §-a pontjában meghatározott esetben kiszabandó összbüntetés tartama csak rövidebb, de nem hosszabb lehet, mint a különitéletekben megállapított többrendbeli szábadságvesztésbüntetés együttes tartama. Másfelöl a B. P. 518. §-a kifejezetten tiltja a külön ítéletekben mérlegelt súlyosító és enyhítő körülmények ujabb figyelembevételét az összbüntetés kiszabásánál. Mindkét törvényt sérti oly ítélet, mely az összbüntést a külön ítéletekben megállapított szabadságvesztésbüntetések összegét felülhaladó tartamba szabja ki. Az összbüntetés nem terjed ki a mellékbüntetésekre. Az összbüntetés a B. T. K. 104. §-a 1. pontjában meghatározott esetben a két külön ítéletben kiszabott egynemű szabadságvesztés-büntetések tartamának összeadása utján létesül, mihelyst az elitélt szabadságvesztés-büntetése az egyik ítéletben megállapittatott büntetés kitöltése után félbeszakittatott. 315/1901. B. sz. 9. sz. A B. T. K. .5. §-ának első bekezdése és a K. B. T. K. 2. §-a szerint a büntetőtörvénykönyveknek, az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 2. §-a szerűit pedig a bűnvádi perrendtartásnak hatálya Horvát-Szlavonországokra ki nem terjed : ennélfogva az anyagi és alaki törvényt sérti, oly ítélet, melylyel vádlott a szűkebb értelemben vett Magyarország és Horvát-Szlavonországok területén elkövetett külön és egymással elválaszthatlan összefüggésben nem álló büntetendő cselekmények miatt összbüntetés kiszabása mellett elitéltetett. 1002/1901. B. sz. 10. sz. A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-cz. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak. Minthogy pedig a katonaszökevény is a tényleges katonai kötelék alatt áll: a törvényt sérti oly Ítélet, mely katonaszökevény fölött hozatott, ámbár a bíróság nem birt tudomással az álnév alatt védekező vádlottnak ebbeli minőségéről. 1026/1901. B sz. 11. sz. Oly esetekben, a melyekben a büntető ítélet ellen használt perorvoslatot a fölebbviteli bíróságok visszautasítják vagy elutasítják és az elsőfokú bíróság a B. P. 505. §-ának 2. bekezdése értelmében az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása s mily tartamban leendő beszámítása felett utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz, e részben az elsőfokú bíróság csakis az ítélet kelte és az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja között eltolt időt teheti határozatának tárgyává. — A törvényt sérti tehát az elsőfokú bíróságnak ily esetben hozott oly végzése, a mely az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja óta eltelt időt is határozatának tárgyává teszi. 1470/1901. B. sz.