Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

24 t.-cz. 45. §-ának esetében való felülvizsgálásával a vizsgálati fogságra vonatkozó intézkedése iránt hivatalból és akkor is rendelkezzék, ha az a felebbezésben panasz tárgyává nem tétetett. III. 1814, m. V. 11581.1) 65. sz. Azon postaszolga, a ki a hivatali szolgálatánál fogva reábízott és általa kezelt hivatali postakönyv azon rovatába, mely azoknak sajátkezű névaláírása bejegyzésére van rendelve, a kik részére a postaküldemény küldetett, hamisan maga irja vagy iratja be a czimzett nevét a czélból, hogy a posta kezelése alatt levő, másnak szóló küldeményt ez uton átvegye és azzal mint tulajdonával rendelkezzék: a BTK. 394. §-a alá eső közokirathamisitást követi el; ellenben azon magánfél, a ki habár hamisan és a fentebbi pontban megjelölt czélból másnak nevét jegyzi be az emiitett postakönyvbe, nem követi el a közokirathamisitás bűntettét. II. 708, m. V. 11055. 66. sz. Bűnvádi ügyekben egyedül vádlottnak az első- vagy másodfokú bíróság véghatározata ellen, a határidőnek vétlen elmulasztása folytán elkésve beérkezett felebbviteli jogorvoslata elfogadható. ÍIL 2198, m. V. 12004.2; 67. sz. A rendőri hatóságoknak hivatalosan eljáró „őrségi" közegei hatósági tagoknak nem tekintetnek, s az ellenük hivatalos eljárás közben elkövetett becsületsértés nem a BTK. 262., hanem annak 261. §-ában körülirt vétségét képezi. II. 638, m. V. 9663. 68. sz. A ki egy harmadik személynél végrehajtásilag lefoglalt s annál hagyott dolgokat azon az alapon, hogy azok az ő tulajdonát képezik a végrehajtást szenvedőnek beleegyezése nélkül elveszi és elidegeniti, a nélkül, hogy tulajdonjogát az 1881 : LX. t.-czben meghatározott módon érvényesitette volna, a BTK. 368. §-ába ütköző vétséget követi el. II. 699. m. V. 10830. 69. sz. I. A fennálló gyakorlat szerint a bűnvádi eljárás folyamán a büntető bíróság hatásköréhez tartozik a büntetendő cselekmény által vagyonában károsított fél, más uton nem biztosított kártérítési igényeinek biztosítása iránt intézkedni. — II. A bűnvádi eljárás folyamán való biztosításának két neme különböztetik meg, úgymint a terheltnek csupán ingó vagyonára „bűnügyi zárlat," a terhelt rendelkezési jogának korlátozása czéljából ós annak bárminemű vagyonára „biztosítási végrehajtás," zálogjog elnyerése végett — III. Mindkettő csak a károsított fél kérelmére, a kár valószínű összegéig, büntetendő cselekmény megállapítása, nyomatékos terhelő bizonyító adatok fennforgása és veszély kimutatása esetén rendelhető el. — IV. A „bűnügyi zárlatot" elrendeli s foganatosítja a nyomazatot vagy vizsgálatot teljesítő bíró, a „biztosítási végrehajtást" pedig a per bírósága, de annak foganatosítása végett köteles a polgári végrehajtási törvény szerint illetékes bíróságot megkeresni. — Magától értetik, hogy az ország azon részeire, melyekben az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás van érvényben, jelen határozat hatálya ki nem terjed. II. 484, III. 1820, m. V. 11588.3) *) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. következtében 2) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. következtében. 3) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. következtében.