Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 75 volna. Ez okból kifogást tett alp a kártérítési kötelezettsége meg- Vaspálya állapitása ellen, különösen azért is, mert felp. az államvasutak kártérítési szolgálatából elbocsátva nem lett, fizetését és lakbérét ez idő sze- kötelezettrint is rendesen élvezi, igy kára egyáltalán nincs. A mennyiben sége. pedig alp. a kártérítési kötelezettség megállapítása mellett bizonyos évi járadék fizetésére köteleztetnék, kérte alp. az évi járadék megállapításánál a 480 frtban feladott kilométerpénz jövedelmet figyelmen kívül hagyni s a megállapítandó évi járulékba felp. nyugdíjigényét is betudni. Felp. szakértők vizsgálata alá vétetvén, a szakértők egybehangzóan megállapították, h. felp. a bal lábán mindkét alszár csont törését szenvedte, megállapították a szakértők, h. felp. meggyógyult ugyan, de bal lába rövidebb lett s h. mozgással járó szolgálattételre teljesen képtelen. Miután pedig alp. nem tagadta, h. felp. a lábsérülést 1897. szept. 18-án történt vonatösszeütközésnél szenvedte, alp.-nek kártérítési kötelezettségét az 1874 : XVTIÍ. t.-cz. 1. §. alapján megállapítani kellett. Alp. felhozta, h.. felp. a vasúti szolgálatból el nem bocsáttatott s fizetését és lakbér illetményét, ép ugy mint sérülése előtt, folyton élvezi. Bár ezen körülményt felp. maga is beismeri, az mégsem szolgálhat okul arra, h. alp kártérítési kötelezettsége meg ne állapitassék és felp. keresetével elutasittassék, mert a fentiek szerint be van igazolva, h. felp. kalauz s egyáltalán mozgással járó szolgálatra teljesen képtelen, őt alp. ily szolgálatra nem is alkalmazhatja s a mennyiben alp. a felp. fizetését és lakbér illetményét be nem szüntette s azt neki ez idő szerint is kiadja, nem tekinthető egyébnek, mit alp. kártérítési kötelezettsége érzetének. További kérdés tárgyát képezi a kártérítési összeg megállapitása. A per folyamán igazoltatott, illetve alp. által is beismertetett, h. felp.-nek, mint kalauznak évi 480 frt fizetése és 150 frt lakbére volt, tehát kétségtelen, h. a vasúti szolgálatra képtelenné válta folytán ennyi évi jövedetemtől esett el s igy kára ennyi összeget okvetlen kitesz. Felp. azonban a kárösszeg megállapításánál figyelembe kívánta venni, h. neki a szokásos kilometerpénzekből évenkint 480 frt jövedelme volt. Alp. tagadta, h. felp.-nek 480 frt kilométer pénz jövedelme lett volna s egyáltalán tiltakozott az ellen, h. a kártérítési kötelezettség megállapitása esetén a kárösszeg megállapításánál a kilométerpénz, ha volt is felp.-nek ilyen jövedelme, figyelembe vétessék, mert ez nem állandó illetménye volt felp.-nek, ez csak utazási költségei fedezésére szolgált. Bár a viszonv olaszhoz alp. által csatolt kimutatásitól kitűnik, h. felp.-nek 1897. évben szept. 18-ig 260 frt 95 Tcr. kilométerpénz jutott, ezen jövedelmet még sem lehetett a kárösszeg megállapitása alapjául venni, mert ezen jövedelem állandó javadalmazása csakuggan nem volt felp.-nek; mert az változó volt s mert annak rendeltetési czélja az utazással illetve utonléttel felmerült költségek fedezhetése volt. Ezeknél fogva az lett beigazolva, h. a felp. a munkaképtelenné válta folytán évi 480 frt fizetés és 150 frt lakbér, tehát összesen 630 frt évi jövedelemtől esett el, felp. kárát az 1874 : XVIII. t.-cz. 4. §. alapján