Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)
68 KÖTELMI JOG. Kártérítés. sem volt kötelezhető, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint alp., — habár erre jogosan kötelezhető sem volna — hajlandó is volt a sérüléseket keletkezésükkor azonnal kijavíttatni, de felp. az alp., illetve épitészei által küldött munkásokat a kijavítás foganatba vételétől eltiltotta és ez által a lakás használatba helyezését maga akadályozta meg stb. (900. máj. 22. 973.) 15. A vaspályák kártérítési kötelezettsége. 17534. Curia: A büntető eljárás folyamán, valamint a jelen polgári perben kihallgatott tanuk vallomásával, de meg a felek egyértelmű előadásával is bizonyítva van, h. az a személyvonat, a melyen a felp. utazott, a püspökladányi vasúti állomáson 1894. máj. 22. napjára virradó éjjel 12 óra után érkezett és az állomási épülettől a harmadik vágányon állott meg ; később pedig, midőn az utasok egyrésze ki- és beszállott, az 1 óra 30 perczkor Karczag felől, tehát az ellentétes irányból az állomás épületétől az első sínpáron, a mely vágányon a személyvonat utasainak az indóházhoz az étkező teremmel közlekedni kellett, egy személy vonat érkezett az állomásra, a mely a harmadik sínpáron álló személyvonat és az állomási épület között haladt el és állott meg s ez utóbbi vonat ütötte el felp.-t. Nem vitás a felek körött az, h. felp. a személyvonatról leszállott s h. ezután rövid időre, mintegy 7 perez múlva beérkezett a Budapest felől jövő személy vonat, a mely felp.-t elütötte, de vitás az, h. felp.-t saját hibája folytán érte-e a baleset s fenforognak-e oly körülmények, a melyek következtében felp. kártérítést követelni jogosított? Az 1874: XVIII. t.-cz., 1. §. értelmében, ha valaki a vaspálya üzeménél életét veszti vagy testi sértést szenved, az ez által okozott károkért a vaspálya-vállalat csupán abban az esetben nem felelős ha a vállalat bebizonyítja, h. a halált vagy testi sértést elhárithatlan esemény, vagy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, vagy a sérültnek saját hibája okozta. A jelen esetben tehát, hol elhárithatlan esemény vagy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye fenn nem forog, alp.-nek nem azt kellett bizonyítani, h. alkalmazottjai mulasztást el nem követtek, hanem azt, h. felp. sérülését saját hibája okozta; ennek a döntő körülménynek a bizonyítása azonban alp.-nek nem sikerült. Az alp. által felhozott tanuk magára a szerencsétlenségnek mi módon megtörténtére is annyira ellentmondók és határozatlanok, h. azoknak bemondásából még az sem állapitható meg egész bizonyossággal, h. az elgázolás miként és a vonatnak jobb vagy bal oldalán történt, magát az elgázolást pedig egyik tauu sem látta, csakis az annak megtörténte utáni eseményekről beszél, az azonban kétségtelenül kiderül a tanuk vallomásából, h. sem a felp. által használt vonat megérkeztével nem lettek az utasok eltiltva a kiszállástól, sem pedig nem lettek figyelmeztetve arra, h. a kiszállás és az I. és II. vágányon az étteremhez való átjárás a