Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 45 hasznait kihasználhassa, a mely évi időtartamra a haszonbért Haszonbérleli lefizette, ez a czél azonban a termelési évnek az általános gya- és bérleti korlattól eltérő megállapítása mellett is elérhető. (900. máj. 17. szerződés. I. G. 216. Ü. L. 900. 24.) 17512. A felébb, bíróság Ítéletében foglalt és e részben pa- Az év közben naszszal meg sem támadott tényállás szerint a felek között nem megszüntetett egy pusztán legeltetésre szolgáló, hanem olyan ingatlan iránt lé- haszonbérleti tesült a haszonbérleti szerződés, a mely ingatlannak az volt a,, szerződés után szerződésszerű rendeltetése, h. mezőgazdászati megrnivelés utján járó haszonhasznosittassék; továbbá ugyanama tényállás szerint felp.-ek a béri összeg. jelen keresettel nem egy már elmúlt gazdasági évre vagy ennek egy részére, hanem az 1897. okt. 1. napján kezdődő gazdasági év egy részére követeltek és pedig előre haszonbért és a felek között létrejött haszonbérleti szerződés a felp.-ek az iránti keresete következtében sz 1897. decz. 9. napján kelt s e részben az 1897. decz. 25. napján jogerőre emelkedett birói Ítélettel megszűntnek mondatott ki. E tényállás mellett helyes a felébb, biróság Ítéletének az a jogi döntése, h. felp.-ek részére az 1897. okt. hó 1. napjától az 1897. decz. 25. napjáig terjedő időre alp. ellen haszonbért meg nem itélt, de nem sértett meg a felébb, bíróság az ügy érdemi eldöntésére befolyással bíró lényeges eljárási szabályt sem azzal, h. mellőzte a felp.-ek részéről felhívott tanuk kihallgatását az iránt, h. alp. magát haszonbérlőnek tekintette és a haszonbérlet tárgyát a jelzett időben legeltetésre használta. Mert haszonbérleti szerződésnél a haszonbér a bérlemény használatának és viszont ez a használat a haszonbérnek a felek között egymást kiegyenlítő szerződési ellenértékéül szolgál és ha több évre létesült haszonbérleti szerződésben is a haszonbér egy évi összegben van meghatározva és a haszonbérlet tárgya olyan ingatlan, a minek szerződésszerű rendeltetése a mezőgazdászati megmivelés utján való hasznosítás, ez a hasznosítás a dolog természeténél fogva a mezőgazdászati megmivelés utján csak egy egész gazdasági év alatt egységesen érhető el, s igy ama haszonbérleti szerződés szempontjából meg sem osztható. Minthogy pedig a haszonbérleti szerződés mellett a haszonbérlőt az ilyen hasznosítás illeti meg, ama haszonbérleti szerződés mellett ennek a hasznosításnak ellenértéke, vagyis a haszonbér is hasonló természetű és igy maga a szerződés szempontjából szintén meg nem osztható, hanem csak egységesen a mindenkori egy egész gazdasági éven át való hasznosítás ellenében bír jogszerű alappal; következésképen, ha a haszonbérleti szerződés a mindenkori gazdasági év letelte előtt bármi okból megszűnik, arra a gazdasági évre többé a haszonbérbe adó a haszonbér fizetését jogszerűen nem, hanem csak a netán szenvedett vagyoni hátrány megtéritését követelheti; habár tehát a haszonbérlő a haszonbérleti viszony fennállásának tartama alati a szerződésben kikötött haszonbérösszeget megfizetni köteles, ezzel a szabálylyal a fent kifejtettek nem ellenkeznek ; mert továbbá ily körülmények között a szerződésben csakis a fizetés módjára nézve részletekre osztott haszonbér to-