Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

36 KÖTELMI JOG. Óvadék. A. Gy., miut engedélyes, az engedélyokirat értelmében köteles Letét. lesz r. t.-ot alapítani, h. a vasút kiépitésére megszabott köteleóvadék jogi zettség erre a r. t.-ra át fog szállani és h. ezen kötelezettség természete, teljesítésének biztosítására ez az óvadék a kincstárnak biztosítékul fog szolgálni. Midőn tehát ennek ismerete mellett tette le alp. takarékpénztár A. Gy. helyett az állampénztárnál a kérdéses óvadékot, belenyugodott abba, h. amennyiben az engedélyokirat értelmében alapítandó r t. (felp ) a vasutat ki nem építené, a miniszternek jogában lesz az óvadékot a pálya kiépitésére felhasználni. Az államnak ez a joga az engedélyokiratban kifejezetten meg volt állapítva és az óvadék az engedélyest, illetve ennek jogutódját az engedélyokiratból kifolyólag terhelő ezen kötelezettség biztosítására lett letéve. Ennyiben, de csakis ennyiben és kizárólag a kincstár irányában szolgált tehát az óvadék biztosítékul. Nem állott azonban jogában A. Oy.-nak a B) a. szerződéssel (10. §.) az állampénztárnál letett alp.-i óvadékot az általa, mint épiiési vállalkozó által, felp. irányában vállalt szerződéses kötelezettségei biztositására felp. r. t -gal szemben lekötni, nem állott pedig jogában azért, mert alp. az A) a. A. Gy.-t az óvadék feletti rendelkezésre fel nem hatalmazta, ily kifejezett felhatalmazás nélkül pedig, miután az óvadék alp. által tulajdonjogának határozott fentartásával tétetett le az állampénztárnál és az erről kiállitott letéti elismervény is alp. birtokában maradt, A. Gy. az óvadék felett egyáltalában nem rendelkezhetett; mert alp. takarékpénztár A. Gy.-t ily rendelkezésre nemcsak nem jogosította fel, hanem az A) c) 3 6. 7. a okiratokból kitünőleg, alp. azzal a határozott kijelentésével, h. a tulajdonjogot, a kincstárt kivéve, minden más harmadik személy irányában fentartja, A. Gy.-t az ilyen rendelkezéstől egyenesen eltiltotta; mert ily kifejezett akaratnyilvánítás mellett nem vélelmezhető a rendelkezés hallgatólagos megadása és mert az a körülmény, h. alp. takarékpénztár a B) a. szerződés kikötéseiről értesíttetett, nem bizonyittatott. de különben is egymagában véve abból a körülményből, h. alp. a B) a. szerződés kikötéseiről tudomással bírhatott, a kikötések helybenhagyására annál kevésbbé lehet következtetni, miután alp. az óvadékra vonatkozó tulajdonjoga tekintetében az emiitett fentartásokat kifejezetten kikötötte és az óvadékra vonatkozó letéti elismervényt birtokában továbbra is megtartotta. A keresetbeli alp.-i óvadék ezek szerint a kincstárral szemben az engedélyokiraton alapuló kötelezettségek biztositására szolgálván, kétségtelen, h. a kincstár azt igénybe veheti, ha a vasút nem kellő módon és időben építtetik ki, tekintet nélkül arra, h. ez a kiépítés ki által eszközöltetik ; de kétségtelen az is, h. ez a jog egyedül és kizárólag a kincstárt illeti meg s igy ez az óvadék, miután az a czél, amelynek biztositására leköttetett, eléretett, rendeltetését betöltvén, annak adandó vissza, aki azt letette. (99. decz 20 841 Dt. h f. XVI. 156.) Letéteményes 17496. Győri tábla: Jogszabály az, h. a letéteményes a lefelelössége. tevőnek a letett tárgy meglétéért, valamint a kötelességszerű gond-