Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

294 ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 1874: XXXIV. Szabályozza pedig' főkép és kizárólag- a jövő időre való tekin­t.-cz. tettel, a mult időre nézve pedig- csak annyiban, a mennyiben 54., 55. §§. annak az ügyvédi dijazására vonatkozó elvei eme megállapodás­Ügyvédi juta- nak Írásban létrejötte előtti időben felp.-re, mint ügyvédre bizott lomdij. és még teljesen el sem intézett (bis heute nicht vollstandig er­ledigten Causen) ügyekben a múltban felmerült ügyvédi dijakra és kiadásokra is kiterjesztetteknek határoztattak. E kétoldalú terhes szerződést képező megállapodás mindkét szerződő félre nézve jogokat (vagyoni előnyöket) biztosit, jelesül az ügyvédre nézve a jövőre abban a tekintetben, h. alp.-nek már előbb reá bizott ügyeit ő fogja folytatni, bevégezni és lebonyolítani és h. alp. ügyeit a jövőben is felp.-re bizni fogja, a mely munkálko­dásból felp. azokat a hasznokat fogja húzni, a melyeket részére a megállapodás meghatározott és viszont alp. részére azokat a vagyoni előnyöket nyújtja, melyekben mint ügyfél a meg­állapodás nélkül nem részesülhetne. A felébb, bíróság azon­ban tényül azt állapította meg, h. alp. a megállapodás Írás­beli megkötése után a harmadik héten már felp.-tői az ügy­védi megbízást elvonta és tőle ügyeit elvette s eme ténye által lehetetlenné tette azt, h. a megállapodásnak az ügyvédre nézve kedvező határozmányai életben maradjanak. A megállapo­dás 15. p.-jában kiköttetett ugyan, h. alp. a képviseletet felp.-tői bármikor megvonhatja és ezt a jogot alp.-nek a törv. is (1874: XXXIV. t.-cz.) megadja, de alp. ezt a megvonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta a felp. jogainak sérelmével olykép, h. bár az ügyvéd a részére jövőre biztositott előnyöktől elesik, mégis alp. az ügyvéd részéről alp.-nek a múltra biztositott összes előnyöket élvezze és azokat az ügyvéddel szemben érvényesíthesse. Alp. tehát, arra való tekintettel is, h. a felébb, bíróság nem állapított meg oly tényt, a mely miatt alp.-nek jogos oka támadt volna a meg­bízást azonnal visszavonni, mert az, h. az ügyvéd a kezéhez alp. részére befolyt pénzek egy részét alp. ügyeibe való befek­tetés végett kellő előlegek hiányában és részben bíróilag a múlt­ban már részére megállapított ügyvédi dij és kiadás fedezésére elszámolási kötelezettséggel visszatartotta, ily jogos oknak nem tekinthető, a megállapodás életbe és hatályba lépését a jövőre nézve maga akadályozta meg és igy felp., kitől a részére a jövő időben biztositott előnyök elvonattak, a maga részéről sem köteles alp.-t a megállapodás fennállása esetére biztositott előnyökben részesíteni. Ezekből kifolyólag nem sértett a felébb, bíróság jog­szabályt azzal, h. alp.-nek az önmaga által hatályvesztetté tett megállapodásra alapított kifogásait elvetette s egyrészt nem tekin­tette időelőttinek felp. dij és kiadásbeli követelését a miatt, h. az ügy még be nem fejeztetett, másrészt nem adott helyt alp. ama kifogásának, h. azokban az ügyekben, a melyekben alp. részére annak ellenfelétől a követelés be nem folyt, az ügyvéd díjkövete­lésével ezúttal elutasittatik, azokban az ügyekben, a melyekben alp. követelése az ellenféltől csak részben folyt be, az ügyvéd dija csak a befolyt követelés részarányában ítéltessék meg, a

Next

/
Thumbnails
Contents